Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Takács Tibor: Nyíregyháza legnagyobb adófizetői 1927, 1930, 1940

szességében tehát 1926 és 1928 között nem változott lényegesen a legnagyobb házadófizetők garnitúrája, ami érthető is, hiszen két év alatt nem lehetett nagy a házingatlanok tulajdonos-cseréje. Jellemző, hogy a legnagyobb házadófizetők listájának első öt helyén (igaz, nem teljesen ugyanabban a sorrendben) ebben a két évben ugyanazok álltak: Práger Károly, Erdey Kálmán (illetve özvegye), Fisch Hermán, Friedmann Sélig és Friedmann Miksa. 1939-re már szinte teljesen kicserélődött a személyi állomány: ezt még jobban érzékelteti, hogy az 1927- ben az első tíz legnagyobb házadózó közül hét 1930-ban is ott szerepelt, 1940-ben viszont egy sem, és ebben az évben csak egy olyan házbirtokos volt, aki 1930-ban is jelen volt az első tízben. Ez a nagyobb mértékű cserélődés egyrészt annak volt köszönhető, hogy az eltelt tíz év az ingatlanpiacon is nagyobb mozgásokat hozhatott, másrészt a korábbi listákon szereplő zsidó házbirtokosok kizárásával nem-zsidó új tagok kerültek előtérbe. A város legnagyobb házadófizetőinek többségét 1927-ben a „magánzók" (25 %), a kereskedők (25 %) és a földbirtokosok (20,8 %) tették ki; az első 15ben viszont a magánzók (5) és a kereskedők (4) mellett az iparosok (3) voltak jelen a legnagyobb számmal. 1930-ban az összes 55 %-a, az első 15 kétharmada „házbirtokos" volt, rajtuk kívül a kereskedők jelenléte volt számottevő (21 % illetve 26,66 %). 1940-ben a kereskedők helyére az értelmiségiek és tisztviselők kerültek: az összes 28 %-át alkották, az első 15-ben viszont az iparosokkal és a földbirtokosokkal azonos súllyal szerepeltek (2-2 fő). Megállapítható tehát, hogy a húszas évek végén a tulajdonképpeni házbirtokosok mellett a kereskedők -és részben a földbirtokosok - rendelkeztek a legnagyobb háztulajdonnal, a harmincas évek végén viszont az értelmiség súlya nőtt meg, igaz, ők még ekkor is csak a második vonalában szerepeltek. A nyíregyházi háztulajdonosok 1931-32 körül elkészített összeírása

26 segítségével megállapítható, hogy a legnagyobb házadót fizetők tulajdonában lévő házak a város mely részein helyezkedtek el. Ezen a listán az 1926-os és az 1928- as névsorból csak egy-egy személy (Csengery Gyula, illetve özvegye) nem található meg, tehát ezekben az esetekben a kétféle forrás összevethető. 1939 túlságosan messze esik az összeírás idejétől, ráadásul 3 személy azon egyáltalán nem szerepel; az összevetés tehát már csak bizonyos fenntartásokkal végezhető el. Mindazonáltal a három évben nem módosult számottevően a város legnagyobb házbirtokosainak tulajdonában lévő házingatlanok eloszlása. A lista élén állók házai szinte kivétel nélkül a város központi terein (Kossuth tér, Bessenyei tér, Bencs László tér), valamint a közvetlenül határos telkeken helyezkedtek el, kiegészülve egy-egy szőlőskerti házzal vagy Sóstói úti villával. Ezek voltak a városban a legnagyobb, legtöbbször emeletes házak, amelyekre a központi fekvés miatt is magas adót vetettek ki. Még két további terület volt ebből a szempontból jelentős: a Bujtos és az Erkert, ahol a századfordulótól indult meg erőteljesen az építkezés, kitűnő lehetőséget teremtve az építési vállalkozók száSZSZBML, V. B. 192. II/l. doboz, 2.cs.