Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza mezővárosi fejlődésének sajátosságai az újratelepítés utáni évtizedekben

1784-1787-ben

5 mezővárosként felvett kilenc település közül csupán Kisvárda, Nagykálló és Nyírmada országos vásárai voltak igazán látogatottak. Takács Péter azonban felhívja a figyelmet arra, hogy „túlzottan nagy jelentőséget nem szabad tulajdonítanunk annak az árucsere forgalomnak, mely ebben az időben a szabolcsi ember számára kínálkozott... A megye féltucatnyi mezővárosát csak az emeli a falvak többsége felé, hogy egy-két tucat iparos él bennük, és évenként 1, 2, 4 vagy 6 vásár tartására privilégiumot kaptak."

6 Az 1772-ben készült investigatio szerint azonban a vásárok közül többet meg sem tudtak tartani.

7 A hajdani oppidumok többsége már semmilyen központi szerepkörrel nem bírt, sőt népességszámuk

8 is csökkent. Mivel sem gazdasági vagy jogi kívánalom, sem népességküszöb nem volt meghatározva a mezővárosi rang megtartásához, ezek is oppidumok maradtak. Amelyik település megkapta a rangot, azt akkor is megőrizte, ha elnéptelenedett.

9 így fordulhatott elő, hogy a II. József idején végzett népszámlálás szerint több falu is népesebb volt, mint pl. Szentmárton vagy Bakta mezővárosok. (Lásd az 1. sz. diagrammot!)

10 A népességkoncentráció - amely egy volt a városiasságot meghatározó jegyek közül tehát nem feltétlenül járt együtt a mezővárosi ranggal." A Rákóczi-szabadságharc után a települések a késő középkori, kora újkori keretek között éledtek újjá. De volt már néhány olyan, amely a birtokos változás, valamint az újranépesítéssel járó kedvezmények miatt a korábbinál némileg szabadabb életet kezdhetett. Az új birtokosok ugyanis általában nem telepedtek be a helységbe, nem avatkoztak bele jobbágyaik mindennapi életébe, plenipotentiáriusuk vagy más uradalmi megbízottjuk révén éltek jogaikkal. Az újonnan szerzett jószágok is, amelyek csak öröklési jog szempontjából tértek el az ősi javaktól, hiszen nem alkották a családi birtoktest részét, leginkább a jövedelmek gyarapítását szolgálták. A bevételek növelésének egyik módja az adózók számának növelése volt. Az adózó fők számának szaporodásával gyarapodtak a határt művelők, tehát több lett a földesúri kilenced mellett a kocsma és mészárszék jövedelem is. 5 Az első magyarországi népszámlálás, 1784-1787. Szerk. Dányi Dezső - Dávid Zoltán. Bp., 1960. (a továbbiakban Dányi - Dávid, 1960.) 6 Takács Péter: Úrbéresek vallomása Szabolcsban, 1772. Bp., 1991. (a továbbiakban Takács, 1991.) 59. 7 Uo. 63. 8 A mezővárosok nagyobb „népességtömörülést jelentettek a falvaknál". Részletesebben lásd Orosz István: Mezővárosi fejlődés Északkelet-Tiszántúlon a késői feudalizmus korában. In: Tanulmányok Kisvárda történetéből. Szerk. Ács Zoltán. Kisvárda, 1983. 31. 9 Bácskai Vera: Városok Magyarországon az iparosodás előtt. Bp., 2002. (a továbbiakban Bácskai, 2002.) 13. "'Nyíregyháza az első népszámlálás adatsorában még mint falu szerepel. Lásd Dányi - Dávid, 1960. 11 Bácskai, 2002. 93.