Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Szászi Ferenc: Szabolcs-Szatmár megye népességének belső vándorlása (1949–1960)

utáni újraéledése. Ennek során a vásárosnaményi járás és Nyíregyháza meglévő lakosságának egy részét is elveszítette.

3 Az európai és magyarországi vándormozgalomnak a középkorig visszanyúló előzményeit a történeti szakirodalom lényegében már feltárta. A szerzők arra is rámutattak, hogy a XIX. század közepén meginduló magyar iparosodás, majd annak század végi felgyorsulása, a közlekedés, a városiasodás fejlődése a mezőgazdasági népesség „városba áramlását" az előző századokban megfigyelhetőnél is nagyobb méretekben növelte.

4 A belső vándorlás és a társadalmi-gazdasági átrétegződés a magyarországi „szocialista" iparosítás időszakában tovább folytatódott. Ennek kiindulási évét és statisztikai értelemben vett bázisát 1949-re tesszük egyrészt azért, mert a változás új politikai környezetben és részben más gazdasági feltételek között folytatódott. Vizsgálódásunkhoz mindenekelőtt szükségesnek tartjuk annak tisztázását, hogy mit értünk belső vándorláson. „A vándorlások kutatása a tudományos szakterminológiában egy tágabb fogalomkörbe, a mobilitás vizsgálatába illeszthető. Mobilitás (elmozdulás, mozgékonyság, lakhelyváltoztatás) alatt egy egyén vagy csoport pozícióváltását értjük egy rendszer meghatározott egységei között. " Ezen belül beszélünk társadalmi mobilitásról (amelyben az adott rendszert társadalmi jegyek határozzák meg) és térbeli, területi mobilitásról (amely egy területi rendszer egységei között zajlik), függetlenül a távolságtól, a területi egység nagyságától. Amennyiben a területi (földrajzi) mobilitás lakóhelyváltozással jár, „állandó" jellegű vándorlásról, végleges áttelepülésről, ha lakás és munkahely közötti vándorlásról van szó, akkor ingamozgásról beszélünk. Ez utóbbihoz soroljuk a szezonális jellegű tartózkodást (az ideiglenes letelepedést). A vándorlási folyamatban a területi vonatkozás központi szerepet játszik. Hagyományosan elkülöníthetünk belső és külső vándormozgalmat. A gyakorlat során belsőnek egy-egy országon belül zajló vándormozgalom számít. Külső mozgalom alatt pedig a nemzetközi migrációt értjük. „A földrajzi, térbeli mozgás gyakran együtt jelentkezik a társadalmi mobilitással is, így a vándormozgalmak a gazdasági-társadalmi struktúra változásának hordozói is" - írja Eke Pálné. Sárfalvi Béla az ily módon végbemenő átrendeződési folyamatnak a vándorlás jellege és módja alapján - három fő csoportját különböztette meg: az ingázást, a szezonvándorlást és a végleges áttelepülést.

5 Mi a belső migráció fogalmát átfogó értelemben használjuk, a belső vándorlás valamennyi válfajának gyűjtőneveként. A belső vándorlás területi változásával együtt kutatjuk a társadalmi-gazdasági átrétegződési folyamatot és annak 3 Uo. 277-286. 4 Sárfalvi, 1965. 40.; Rácz, 1980. 47-60. 5 Eke Pálné: Nemzetközi migráció a XX. század végén. In: Tanulmányok a Szabolcs-SzatmárBereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyei nemzetközi migráció második világháború utáni történetéből. Szerk. Szászi Ferenc. Nyíregyháza, 1998. (a továbbiakban Tanulmányok, 1998.) 161-162.