Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Katona Csaba: Szabolcs vármegyéből származó debreceni polgárok 1733–1867 között

bolcsi helység jelölte meg Debrecent. Köztük található Nádudvar, Balmazújváros, Egyek, Csege és Szovát,

26 és vélhetően a nemesi község Földes lakói is a debreceni vásárokat látogatták leginkább.

27 Ez az adat tehát megerősíti az eddigi megállapításokat. Nem lehet viszont azt állítani a Szabolcsból legtöbb, összesen 25 főt Debrecenbe kibocsátó Nagykállóról, valamint a 13 főt kibocsátó Nyírbátorról, hogy Debrecen közvetlen vonzáskörzetének a részét alkották volna olyan értelemben, ahogy a később Hajdú vármegyéhez csatolt dél-szabolcsi települések esetében azt a fentebbiekben megállapítottuk. Az 1772. évi úrbéri vallomásokban azonban Nagykálló is Debrecent jelölte meg elsőként látogatott vásáros helyként.

28 Ennek is van észszerű magyarázata. A felmérés idején ugyan Nagykálló maga is országos vásárt rendező vásáros hely volt, de ahogy idézett munkájában Takács Péter - az úrbéres vallomások alapján - megállapította: ez a 18. században leginkább csak közvetlen környezete számára bírt jelentőséggel.

29 Ellenben egész Szabolcs megye számára elérhető jelentős országos vásároknak adott helyt a megyehatáron kívül fekvő Tokaj és Debrecen. Nagykálló lakosait a jobb értékesítési lehetőségek vonzották a debreceni vásárokra: „A debreceni vásárokra elsősorban élő állatait volt érdemes felhajtania, a mézet, viaszt, gyapjút, dohányt felvinnie, és cserében megkaphatott mindent. Mindkét vásár viszonylag könynyen megközelíthető volt, minden időben járható utakkal.

30 Debrecenbe menve vámot, révpénzt sem kellett fizetnie a vásározóknak."

31 Debrecen és Kalló kapcsolatának egy másik szegmensét jelzi, hogy Szabolcs vármegyéből egyedüliként a megyeszékhely is megtalálható Debrecen 1693-1848 közötti időszakot felölelő hitelkörzetének térképén.

32 Nehezebb kérdés Nyírbátor esete, magyarázat azonban ez esetben is kínálkozik, ha jobban szemügyre vesszük azt, amit a Matricula Civium adatai alapján a Bátorból Debrecenbe költözőkről tudunk. Az a 13 ember, aki polgárjogot nyert Debrecenben, ellentétben a Földesről, Nádudvarról stb. betelepülőkkel, mind a 18. században hagyta el Bátort. Mind valamilyen hagyományos ipart űzték: szabó, csizmadia, mészáros, kerékgyártó, csaplár és varga található közöttük. Ismert, hogy Nyírbátor, a Báthoriak ősi központja, azt követően, hogy a Károlyi család birtoka lett, s akik a régióban hagyományos székhelyüket, a Szatmár megyében fekvő Nagykárolyt fejlesztették, a 18. század folyamán erő26 Takács Péter: Úrbéresek vallomása Szabolcsban 1772. Bp., 1991. (a továbbiakban Takács, 1991.) 66. 27 Takács, 1991. 67. 28 Takács, 1991. 66. 29 Nagykálló történetére lásd A nagykállói járás múltja és jelene. Szerk. Csepelyi Tamás, Orosz Gézáné, Ratkó József, Szűcs Imre. Nagykálló, 1970. 30 Ti. Tokaj és Debrecen Szabolcs megyéből. 31 Takács, 1991. 68. 32 Rácz István: Debrecen város hitelügyletei 1693-1848. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve, VI. Debrecen, 1979. 172.