Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)
Szakállas Sándor: Fassiós (bevallási) levelek Szabolcs megyében a II. József kori felmérés idején
tanácshoz írt levélben a táblabírák említik a 732., 742., 747., 753., 756. és 759. számú iratokat. Ebből is kitűnik, hogy a felleltnél jóval több irat keletkezett. A bevallások időbeli megoszlása is sejteti, milyen mértékű volt Szabolcsban a földmérések időbeli csúszása, illetve a bevallási fegyelem: 1787-ben 59, 1788-ban 57, 1789-en 556 darab érkezett a megyéhez és maradt meg máig. 10 bevallást dátum nélkül küldtek, de ezek keltezését a beiktatási sorszám alapján meg lehet állapítani. A központi kormányzat - észlelvén a csúszásokat - az adóztatás új rendjének bevezetése miatt egyre türelmetlenebbül sürgette a felmérést és a bevallásokat. A nemesség viszont birtokainak szórtsága és a felmérések időbeli eltolódása miatt több bevallást is tett. 1. táblázat A bevallások ideje és száma Szabolcs megyében A bevallások Bevallást éve A bevallók tett 1787 1788 1789 Összesen száma egyszeri 28 22 515 565 db 567 fő kétszeri 19 16 23 58" 29 fő háromszori "i" 12 --------lÖfó" négyszeri 1 1 2 4" -----1 fő ötszöri 6*" 5 "~Tfő"~ Összesen 59 (8,7%) 57 (8,5%) 556 (82,7%) 672 " 608 fő A munka, illetve a birtokviszonyok itteni aprózóttsága és a napidíjakra, mint jövedelemforrásra való tartós igény sem gyorsította a felmérések ütemét. A bevallások megtétele döntően 1789-re esett, s ebben a nádudvari járás törpebirtokosai játszottak döntő szerepet. Az is előfordult, hogy Jármy Sándor Laskodon birtokos nemes 1787-ben és 1788-ban is azt vallotta, hogy nincs felmérve a földje, ezért nem tud bevallani. 1789-ben már nem is törte magát. Nádudvar és Földes (Szent Miklós-puszta) részbirtokosainak a felmérése maradt utoljára, s az sem kizárt, hogy ezek a kisnemesek akartak a legkevésbé adózni, ezért úgy hátráltatták a munkálatokat, ahogyan csak tudták. A Mihálydiban lakos Kálmánczhey László viszont 1789. december 8-án vallott, amikor már inogott a rendszer, József megbetegedett, elvesztette a török háborút, és a kirobbant francia forradalom egész Európa rendjét veszélyeztette. József belgiumi katonái megadták magukat a felkelőknek. A bevallásoknak idővel elvileg egyre jobbaknak, teljesebbeknek kellett volna lenniük, hiszen a mérések eredményei és a központi kormányzat utasításai ezt sugallták. Ez azonban nem így van, mert az 1789-es bevallások - különösen a kisnemeseké - meg sem közelítik a korábbiakat. Sokszor a második, harmadik még gyatrább, általánosságba süppedőbb, mint az első. Megkockáztatható az a