Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Szakállas Sándor: Fassiós (bevallási) levelek Szabolcs megyében a II. József kori felmérés idején

tényről kíván szólni, annak céljáról, módszeréről és társadalmi következményeiről. A nemesség élve a vármegyei hatalom sokrétű lehetőségével eleinte csak lassítani tudta ezt a munkát, de II. József halála után eszeveszett dühvel pusztította el az éppen fellelhető iratokat. Néhány helyen, köztük Szabolcs megyében csak valamilyen véletlen folytán maradt meg 672 darab fassiós vagy bevallási levél. Ezek ismertetéséből nem tudunk biztos összegzést adni sok bevallás hitványsága (például kis porciócskával bírok) miatt a birtoknagyságokra. Annál inkább érzékelhető a bevallásokból a rendek ellenállása, ami végső soron a francia forradalom eseményeivel alátámasztva sikeres lett. így az új adóztatási kísérlet még bevezetése előtt meghiúsult, magával rántva a Józsefi összmonarchia megteremtésének igényét is. Ezzel elbukott az egyébként nemzeti szempontból elítélendő, de a társadalmi fejlődés lehetőségét is magába foglaló, szükségszerű változtatás békés útja is. A dolgozat célja az, hogy egyrészt érzékeltesse a hivatalos, királyi akarat elképzeléseit, másrészt, hogy bemutassa a Szabolcs megyei nemesség válaszát, ellenlépéseit, valamint e nagyszámú, de csak részben egzakt forrás alapján megállapítható társadalmi tagozódás gazdasági alapjait. A fassiós levelek csak egy részét képezik a témában igen ritkán fellelhető forrásoknak, ennek megfelelően csak adalékul szolgálnak a kérdéskör teljes feldolgozásához. A fiziokrata adóztatási kísérlet II. József 1786. február 10-én kelt pátensében elrendelte Magyarországon és a hozzá tartozó tartományokban, valamint az Erdélyi Nagyfejedelemségben lévő földek pontos felmérését és jövedelmének összeírását. A felmérés ténye, mint a nemesség megadóztatásának első lépése, nagyon népszerűtlen a korabeli magyar társadalomban. Ez a modem földmérés elütött a korabeli gyakorlattól, mint fentebb olvashattuk. A Józsefi felmérés (a jövőbeni adóztatás reményében) figyelembe vette a föld minőségét, termőképességét, művelési nehézségét, távolságát a településtől, a piactól, tehát a föld értékét hasznosságával minősítették. A nemesség inkább sejtve, mint tudva a király szándékát, évszázados, s a közelmúltban többször (1715, 1723, 1741, 1751) megerősített adómentességének a megtartása érdekében feliratban kérte a császártól a törvényekkel ellenkező rendelet elhalasztását. Még arra is hajlandók lettek volna a rendek, hogy országgyűlésen vitassák meg a kérdést. József azonban érzéketlen volt a „közvéleményre", és 750 hadimérnöki tiszt, valamint a néha megfélemlített, máskor utasított, inkább csak asszisztáló megyei tisztviselők segítségével 1786 nyarán megindult a munka. A felmérést az ún. manipulánsok (altisztek) és a napidíjasok végezték katonai felügyelet és segédlet mellett.