Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Makra Zsigmond: A Rohody család története a XIV–XV. Században

1793-ban, illetve 1799-ben születtek) valószínűleg megélték a felnőtt kort.

41 Györgynek gyermeke nem lévén a szoboszlai ág megszakadt. Györgyről, aki mindig és mindenkinek Gyurka volt, illik néhány szót ejtenünk. O már tizenhat esztendősen is híres verekedőnek számított, ami a szoboszlai hajdú ivadékok között ugyancsak nagy szó. Elöljáró uraimék végül megunván a dolgot, Gyurkára huszonötöt csapattak, megkötözték és beküldték Debrecenbe, ahol besorozták katonának. Mondják, nála jobb verekedő nem volt az ezredben, egyszer még a parancsnokát, Simonyi óbestert is kivágta a franciák gyűrűjéből, csak hát annyi rakoncátlanságot követett el, hogy hol huszonnégyet csapattak reá, hol meg halálra ítélték. Simonyi ugyan többször is megkegyelmezett neki, de amikor Gyurka a káplárját levágta, tudta, hogy nem kaphat pardont, így inkább átszökött az ellenséghez. A következőkben szolgált a franciáknál, a spanyoloknál, a portugáloknál, majd az angolok elvitték Indiába. Már hazafelé hajózott, amikor összekülönbözött a hajó szakácsával, aminek gályarabság lett a vége. Évek multán sikerült megszöknie - ekkor éppen Spanyolországban volt - a bilincset leverte a kezéről, lovat is szerzett, de azért leginkább csak gyalogolt, míg végre harminckét esztendei távollét után hazaért Szoboszlóra. Itthon még sok évig őrizte a város kukoricását, míg végre kitelvén az ideje, a kántor igen cifra búcsúztató verset írt neki: Rohodi György, ki meghala, Hajdan híres vitéz vala... De bármerre hadakozott, Magyarra szégyent nem hozott.

42 És így tovább, számos strófán keresztül. Mihály tanító leszármazása Mihály Dániel József Ágnes Mária Zsófia Julianna Zsuzsa Zsófia Klára Mihály Visszatérve a Váncsodon megtelepedett ágra, a sort Mihálynak két fiával, Dániellel és Józsejíél folytathatjuk. A korán elhalt gyermekeket nem tekintve, Szoboszlai anyakönyvek. Az anyakönyvi adatok összegyűjtése, valamint a leszármazási rend megszerkesztése nagyrészt Mácsiné Rohodi Katalin munkája, amiért neki hálás köszönettel tartozom. Szívós Béla: Kivesző alakok. Bp., 1902.