Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Változás és folytonosság - Sípos Ferenc: Töredékek Vállaj múltjából (A kezdetektől a Báthori család uralmának végéig)

maga ellen ingerelte János királyt és híveit. Ezen a frekventált területen - a Tiszántúl úgyszólván János király személyes birtoka volt - nem tűrhették meg maguk között Ferdinánd király alattvalóját. 1527 tavaszán az ecsedi vár is elveszett. Báthori András földönfutó lett. O maga írja Ferdinándnak 1528. június 18-án: „Tizennégy hónapja, hogy földönfutóvá lettem. Az ecsedi vár 's ebben családom' levéltára az ellenség' kezében van; törvény előtt is kiki az követelhet tőlem, a' mit akar, oklevelek nélkül nem védhetem magamat." 71 Hajói értelmezem a források szórványos adatait, Báthori Andrásnak 1528 nyarán - kihasználva az ellenpárt meggyengülését, János király kiszorulását az országból - rövid időre sikerült visszafoglalnia az ecsedi várat. Ugyanis János király írja 1528. augusztus 16-án Tarnowból: Báthori András tüzzel-vassal pusztította a hozzá (ti. János királyhoz) hü országrészt, de emberei csapatait szétkergették, sőt kapitánya, a váradi püspök Báthori Andrást ecsedi várában ostromolja.

72 Ha tehát Cibak Imre, János király kapitánya, nagyváradi püspök 1528 nyarán az ecsedi várat ostromolja, az azt jelenti, hogy Báthori Andrásnak 1528. június 18. és augusztus 16. között valamilyen úton-módon vissza kellett foglalnia az ecsedi várat. (Nem valószínű, hogy Cibak Imre ostroma sikerrel járt, hisz akkor a várban tartózkodó Báthori Andrásnak fogságba kellett volna esnie. Ez azonban nem következett be, hisz részt vett a szeptemberi hadműveletekben.)

73 Egy biztos: 1529. július 2-án az ecsedi vár Báthori András kezén volt.

74 Báthori Andrásnak azonban csak rövid időre sikerült visszaszereznie az ecsedi várat. János királynak Nádasdy Tamáshoz intézett leveléből ugyanis egyértelműen kiderül, hogy 1530. június 27-én már János király katonasága őrizte az erősséget.

75 Ám Báthori 71 Uo. 81, 156. jegyzet. 72 Szamosközy István történeti maradványai. Pótlékul az Akadémia által kiadott összes műveihez. Közli: Pettkó Béla. Történelmi Tár, 1889. 318.; - Az irat kelte: „Ex castro Dominis Vestrae Tharnoviensi, decima sexta die Augusti, anno domini millesimo quingentésimo vigésimo nono" Az évszám téves: János király 1528 május elején telepedett le a lengyelországi Tarnówban, majd innen elindulva november 3-án érkezett vissza Magyarországra; 1529. augusztus 16án viszont útban volt Mohács felé, hogy Szulejmán szultán előtt tisztelegjen (erre augusztus 18-án került sor). Magyarország történeti kronológiája. Főszerk. Benda Kálmán. II. kötet. Bp., 1982. (a továbbiakban Kronológia II.) 363, 364. 73 Szalay, 1854. 81.; - Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme. Tizenharmadik rész. Ferdinánd és Szapolyay János ellenkirályok küzdelmei; az ezt követő nehéz idők; a török hódítások korszaka Szulejmán haláláig, 1526-1566. Bp., 1940. (a továbbiakban Bánlaky, 1940.) 45-46.; - A Magyar Tudományos Akadémia Történelmi Bizottságának oklevél-másolatai. Ismerteti Óváry Lipót. Második füzet. Bp., 1894. 28. 74 Egyháztörténelmi emlékek a magyarországi hitújítás korából. Szerk. Bunyitai V., Rapaics R., Karácsonyi J., I. kötet. Bp., 1902. (a továbbiakban Egyháztörténelmi emlékek, 1902.) 483.; Helytörténeti olvasókönyv, I. Bereg, Szabolcs és Szatmár megye történetéhez a honfoglalástól 1849-ig. Szerk. Hársfalvi Péter és Takács Péter. Nyíregyháza, 1985. (a továbbiakban Olvasókönyv, 1985.) 49-51. 75 Pray György: Epistolae procerum regni Hungáriáé. Pars I. Viennae, 1805. 161.; - Szirmay, 1810. 68.