Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Írások és emberek - Fazekas Árpád: Rácz István börtönnaplója 1957-ből („Sajnálom, hogy 23 éven át tanítottam”)

Ez a hosszú névsor a Debreceni Katonai Bíróság külön tanácsának (elnök: Barta Kálmán hb. alezr.) nyíregyházi nyilvános tárgyalása 1957. november 28-29-i tanúkihallgatásává utal. A rengeteg rendőrtiszt (köztük sok volt államvédelmi tiszt) és katonatiszt, továbbá pártfunkcionárius és tanácsi vezető „szerepeltetése" a vád megalapozottságát volt hivatva „igazolni". Hiszen a katonai bíróságok is a Kádár-féle kegyetlen megtorlás igen engedelmes eszközei voltak. Ebben a perben külön cinizmus, hogy a forradalom /. évfordulóját követő napon kezdték el a 1 1/2 hónapig elhúzódó bírósági „komédiát". A bírák már a forradalmi ezred új egyenruhájában feszítettek, s ez a külsőség, „díszlet" is megfélemlítő volt. Ellentéte volt ennek a 16 civil forradalmár, akiknek nagy részét az ávón naponta megverték, akik ápolatlanok és kopottak voltak. Rácz István II. rendű vádlottat végül mégis az ún. népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétellel elkövetett bűntett miatt 5 év börtönre mint főbüntetésre, továbbá 1000 Ft vagyonelkobzásra és az egyes jogok gyakorlatától való 5 évi eltiltásra, mint mellékbüntetésre ítélték.

7 Az egyes személyek neve után olykor találó jellemzés is olvasható. Például Antal Pál őrnagy, megyei rendőrkapitány esetében: „Nem volt kiforrott vezető. Az ellenforradalom előtt nem vett észre semmit. Ellenforradalom után passzív volt. Megtört. "

8 Filé György rendőr százados volt a rendőrségi Forradalmi Bizottság elnöke, akiről ilyen jellemzést hagyott ránk Rácz István: „Szakmailagjól képzett volt. Nem volt népszerű, inkább liberális volt. Parancs ellen nem lépett fel. "

9 A füzet nagy terjedelme miatt a továbbiakban néhány jobban kirajzolódó személyt és eseményt emelünk ki, mint: a börtön megnyitása, a pártszékház elfoglalása, tanácsi elbocsátások, a győri út és főleg Rácz Istvánnak a perről alkotott véleményét. II. Börtönkiszabadítás és az ÁVH orvlövészei A börtönnapló 3-5. oldalain, Végh György áv. őrnagy (az ÁVH megyei parancsnoka) vallomása alapján foglalkozik a „börtönkiszabadítással" vagyis a Megyei Börtön megnyitásával.

10 Ez 1956. október 26-án (pénteken) kora délután történt. Hatalmas tömeg jött a Kossuth térről: „ Ott nem volt ellenállás, kiszabadították a foglyokat, fegyvert nem vittek el. Utána rohantak az épület felé. " Ez az épület a rendőrpalota volt, ahol Végh fogadta a tüntetők küldöttségét: „azt is mondta, hogy elítéli, ami a börtönnél történt. Beszélt a tömegnek, hogy csak egy gyilkos van, kérte őket, menjenek haza. Utána Oláh szds. is beszélt a tömeghez. A küldöttség megijedt. " Ezután szétszéledtek. A tüntetők azonban másnap: „27-én (már) megtámadták a szovjet egységeket. Ekkor tüzeltek az A VH-sok először a tömeg felé, aztán bele. " 7 Szitha Mária: Útitársunk a könyv. Hívogató, II. évf., 1994. 7. szám 17. 8 A napló 1. oldalán. 9 Uo. 0 Szmolnik Lajos: Ahogy átéltem 1956-ot. Magyar Élet (Ausztrália), 1996. okt. 24, 14.