Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Változás és folytonosság - Takács Tibor: A nyíregyházi képviselőtestület választott tagjai (1902–1939)

Az 1902 és 1917 között lezajlott hat választáson a 300 helyre 207 személyt választottak meg. Ahhoz, hogy valaki mindvégig képviselő legyen, háromszor kellett, hogy megválasszák, ami azonban csak 24 fő számára sikerült (Leffler Sámuelt 1914-ben két kerületben is), míg további 44 képviselő kétszer jutott be. A képviselők nagy többsége, kétharmada (139 személy) a század elején csak egyszer került be (közülük André Gyula 1905ben két helyen). A vizsgált időszakban tehát viszonylag nagy volt a fluktuáció (egy ember átlagban 1,45-ször jutott be), a választott képviselet személyi állománya jelentős mértékben kicserélődött. A vizsgált esetek önmagukban nem elégségesek a cserélődés időszakon belüli alakulásának a feltárására, hiszen többek mögött több évtizedes tagság állhatott, főleg az 1902-ben illetve 1905-ben szereplök esetében, még akkor is, ha csak ezekben az években szerepeltek. A számok mindenesetre a személyi állomány némi stabilizálódását mutatják: míg az 1902-es és 1908-as, valamint az 1905-ös és 191 l-es garnitúra csak 32-32 %-ban egyezett meg,'" addig az 1908-as és 1914-es, illetve az 191 l-es és 1917-es felerészben ugyanazokból a képviselőkből állt." Ezt követően hosszú ideig csak a póttagok behívásával változott az összetétel. A hosszú szünet utáni első választáson, 1929-ben, az 1914-ben és 1917-ben rendes tagságot nyert 100 képviselőből (jobban mondva 99-ből, hiszen Leffler Sámuelt két kerületben is megválasztották) csak 14 lett képviselő. Ez kevésnek tűnik, ám ezek az 1929-ben választott 56 rendes tag negyedét tették ki, ráadásul a korábban póttagnak választott, ám időközben a testületbe behívott személyek közül 3-at 1929-ben ismét megválasztottak, illetve 6 korábbi képviselő most póttag lett. A személyi folytonosság tehát nem elhanyagolható, ám kétségtelen, hogy a reform utáni képviselőtestület döntően, kétharmad részben, új emberekből állt. 1929 és 1939 között kétszer a választott képviseleti helyek egészére, háromszor pedig a felére terjedt ki a választás, amelyeken a 196 képviselői helyre 102 személyt választottak. Első látásra úgy tűnik tehát, hogy a két világháború között a választott képviselők a század elejéhez képest kisebb mértékben cserélődtek (egy embert átlagban 1,92-szer választottak meg), figyelembe kell venni azonban, hogy az 1931-ben megismételt voksoláson az 1929-es garnitúrából mindössze hét személyt nem választottak újra. Ha a megsemmisített választást nem számítjuk, úgy 140 helyre 95 megválasztott jutna, ami a század eleji arányoknak felel meg. Mivel az 1933-as sorsolás folytán az első ciklus képviselőinek felerészben három, felerészben pedig hat évig tartott a megbízatása, egyeseknek négy (1929, 1931, 1933, 1939), mások pedig csak három (1929, 1931, 1936) választásra volt szükség ahhoz, hogy mindvégig képviselők legyenek. Az előbbiekhez 4, az utóbbiakhoz 15 fő tartozott; további 13 személyt más alkalmakkal választottak meg háromszor. Kétszer választottak meg 26 képviselőt, míg csupán egyszer 44-et; ez utóbbiak aránya kisebb, mint a korábbi időszakban. Mégis a személyi állomány fokozatos kicserélődést mutatja egyrészt, hogy míg 1933-ban a választottak kétharmada, 1936-ban pedig 57 %-a volt már 1931-ben is képviselő, addig az 1933-as és az 1939-es személyi állomány csak mintegy harmadrészben egyezik meg, másrészt az A korbeli tudósító is megjegyzi az eredmény láttán, hogy „néhány kivétellel az újonnan választott 50 képviseleti tag új ember. " (Nyírvidék, 1911. december 17. 6.) 11 A Nyírvidék mégis az új emberek nagy számát hangsúlyozta a közgyűlésben, igaz, ezt csak részben tulajdonította a választások eredményének. (1918. január 6. 2.)