Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Változás és folytonosság - Takács Péter: A szántóvető foglalkozás és a vele kapcsolatos állattartás feltételrendszere Aranyosszéken az 1820-as években

aminek az elterjedt voltát a statisztikai adatok is alátámasztják.

17 Ha csak a lovas katonai szolgálatra kötelezett primorokat és lófőket tekintjük, akkor is szükségszerűen jelentősnek kell vélelmeznünk a székelyek körében a lótartást. Külön hangsúlyoznunk kell azonban a lovak szerepét Erdély közlekedésében és áruszállításában. A szántóvető foglalkozás terjedése azonban előnyben részesítette az ökröket, ennek révén a szarvasmarhatartást. A legújabb kutatások azt valószínűsítik, hogy a ló és szarvasmarha aránya Erdély egészét illetően 1:4,5 volt.

18 Ez jellemző lehetett Aranyosszékre is, bár azokban a falvakban, amelyekben az arra alkalmas férfiakat besorozták a székely lovas határőrezredbe, a lótartás jelentősége ugrásszerűen megnőtt. Az aranyosszéki szolgálónépek azonban az 1820-as megvallatásukkor a szántást illetően mindenütt négy vagy hat ökörről szóltak. Aranyosszék az 1820-as évekre - az általunk vizsgált paraszti vallomások és az 1786-os népszámlálási adatok népsürüségi mutatója alapján, amelyik 34,8-es népsűrűséget tüntet fel négyzetkilométerenként

19 - túljutott gazdasági állapotának azon a fokán, amikor a népesség domináns tevékenységi formája még az állattenyésztés volt. Falvakra lebontható állatszámlálási adataink nincsenek 1820-ból. 1850-ben azonban 569 lovat és 7733 szarvasmarhát írtak össze a szék falvaiban.

20 A népszámlálás adatai szerint 1850-ben 18 532 lélek élt a szék településein. 1786-ban pedig 12 184 volt a lakosok száma. Az 1820-as évtől majdnem azonos időbeli távolságban megejtett népszámláláskor a népsűrűség négyzetkilométerenként 34,8 illetve 52,4 lélek volt. Óvakodnunk kell azonban e két szám középarányosát vissza-, illetve előrevetíteni 1820-ra, mert ma még ismeretlen az a népességmozgás, amit az 1813-1818-as éhínség váltott ki ebben a régióban. Óvakodnunk illik a lakosság számát szorosabb összefüggésbe hozni az állatok számával is, de az nyilvánvaló, hogy a nagyobb népsűrűség az állattartás rovására kényszerítette ki a növénytermesztés fokozottabb térhódítását, s ezt a lakosság - az erdőségekben már 1820 táján is megkopott és megszorult térségben - csak az állattartás céljait szolgáló legelők és rétek rovására tehette. Az adatok egymás mellé helyezése során számításba kell vennünk azt is, hogy 1813-1818 között a rossz termésű évek nagy mértékben apasztották az állatok számát, amit 1820-ig aligha sikerült hiánytalanul pótolni. Ugyanakkor az éhínséges évekhez hasonló, vagy az embert és állatot még annál is kegyetlenebbül pusztító időszaka volt Aranyosszéknek az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc korszaka.

21 1820-ban tehát feltehetően annyi, vagy majdnem annyi állat lehetett Aranyosszék falvaiban, mint 1850-ben. Azzal együtt, hogy az 1850-ben regisztrált állatszám is bizonyára messze áll a valós ténytől. Heverő és növendék marhák, borjak, üszők, tinók, meddő tehenek aligha kerültek mind regisztrálásra, s bizonyára a csikók, ménesekben legelő lovak nagyobbik hányada is elkerülte az állatösszeírók figyelmét. Még kevesebbet tudunk a juhok, kecskék, sertések számáról. Az itt-ott a jobbágyoktól megkövetelt 17 Benda Gyula: Statisztikai adatok a magyar mezőgazdaság történetéhez (1767-1867). Bp., 1973. 18 Köpeczi, 1986. II. kötet. 981-85., 1040-1047. 19 Danyi Dezső - Dávid Zoltán: Az első magyarországi népszámlálás. Bp., 1960. 20 Dávid Zoltán: Az 1850. évi erdélyi népszámlálás. Bp., 1983. 120-121., 124-125. 21 Orbán, 1868.