Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Változás és folytonosság - Takács Péter: A szántóvető foglalkozás és a vele kapcsolatos állattartás feltételrendszere Aranyosszéken az 1820-as években

kevesecskén, erőben is gyengécskén. Ezernyi kicsinyítőképzővel átitatott világ néz viszsza ránk az iratokból. Aranyosszék - elszakítva az erdélyi székely tömbtől - miniatűr enkláveként jött létre. Székely területi tömbjét - valószínűleg már alakulásakor, V, István idején - vármegyei enklávék és később nemeseknek adományozott királyi és egyházi földek tarkították. Később Bethlen Gábor és az 1622. évi törvények vonták meg néhány falu - Csákó, Örményes, Hidas, Mohács és Dombra - székely jogát, amiért azoknak a lakói az 1617-es moldvai hadjáratból hazaszöktek. Ezen falvakat, s mindazon székelyek jobbágyait, akik a társadalmi státuszukhoz illőnél kevesebb lovassal jelentek meg a fejedelmi hadban, Bethlen Gábor 1620-ban Székely Mózes árván született fiának adományozta.

7 Bár a szék egyetlen mezővárosa volt, de kivált Aranyosszék joghatósága alól Felvinc is, amely települést valamikor a 15. században ruházta fel királyaink valamelyike városi joggal. 1538-ban Szapolyai János már úgy ítélkezett róla, mint olyan városról, amelyik „ a király részére adandó ökörsütéstől és az Aranyosszék közköltségeihez való járulástól mentesítve van". 1568-ban pedig János Zsigmond már úgy említette, mint Székelyudvarhellyel, Csíkszeredával „és a többi székely városokkal" egyenrangú települést.

8 A székely jogú földeket oklevéllel datálható létrejötte - 1291 - óta körbefogták Torda és Kolozs megyék, a szék közepébe ékelődött Torda megye Alsó- és Felsőfügedet, Décsét magába foglaló miniatűr enklávéja. Ezért a szék társadalmi elitjének jövőbeni perspektíváját az egyéni nemesedés mindig jobban szolgálta, mint a kollektív jogú székely rendiségbe tagozódás konzerválása. Egyesek közülük - a sinfalvi Tatár Erzsébet, a nemes és agilis mészkői Hadnagy Jakab - már a 16. században árulták az őket „illető székely nemességet, primori, kapitányi és lófői joghatóságot (totalem nobilitatem, neonon iurisdictionem suam primátus, capitaneus et primipilatus Siculicalem) ", illetve a „székely tisztségbeli részüket (totalemportionem Siculicalis officii sui) ".

9 A 18. század elejére Erdély legtarkább társadalmi képződménye bontakozott ki Aranyosszéken. Zömmel magyarok, illetve székelyek és románok lakták. Megtelepedett közöttük kevés számú szász, akik jobbágysorba süllyedtek, és néhány zsidó család is beköltözött az aranyosszéki falvakba az itt-ott munkálkodó aranymosók miatt. Aranyosszék falvaiban divatozott a római katolikus, az ortodox görögkeleti, a Rómával unionált görög katolikus, a református és az unitárius vallás, de itt-ott élt néhány evangélikus és zsidó hitű lakos is. A lakosság rendi tagozódása is roppantul kevert volt. Grófok, bárók, adományos köznemesek, armalisták, agilisek, primőrök, lőfők, darabontok, határőrök, libertinusok, jobbágyok, zsellérek, céhes mesterek és kontár iparosok, zsidó kereskedők kéredzkedtek egy-egy összeírás tabelláiba. E pompázatos tarkaság ellenére is nagyfokú homogenitás jellemezte Aranyosszék népéletét. Az egészet mélyen átitatta egy patriarchális viszonyrendszer, és a torockói vas, a tordai só, és talán a kalotaszegi vagy Alsófehér megyei cserépedények vásári, piaci forgalmán kívül az élet minden területén önellátásra 7 Orbán Balázs: A székelyföld leírása. Pest, 1868. V. (a továbbiakban Orbán, 1868.) 116. 8 Uo. V. 89-102. 9 Jakó Zsigmond: A Kolozsmonostori Konvent jegyzőkönyvei. I—II. Bp., 1990. II. 4926. sz., 5035. sz.