Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Változás és folytonosság - Anton, Ecaterina: A nagybányai kézművesek vidéki kapcsolatai a XVII. században

bírónak: „Kelletek kegyelmeteket levelem által megtalálnom, mivel az drabantok és egyéb rossz emberek az mi kegyelmes urunk Szatmári házának ablakit igen elpusztították... kérem kegyelmeteket három avagy négy üvegeseket... haladék nélkül küldje ide az ablakok építésére. "

21 1646-ban Huszti Boldizsár, Kővár udvarbírája asztalost és üvegest kér. „ ...kérem kegyelmedet mint jóakaró szomszéd uramat, hogy kegyelmed... Asztalos István nevű asztalost, az üvegessel együtt... küldje ki, hogy jó idején egyet-másféle mívet végezhessék végben"

22 A nagybányai kovácscéh az egyik legrégibb és leghíresebb volt. 1643-ban a városi tanács megerősíti és kibővíti a céh addigi érvényes szabályzatát. A nagybányai kovácsok nem csak közhasználati tárgyakat készítettek, hanem a bányákban használt szerszámokat is. Ez derül ki Lissibona Henrik bányabérlőnek egy 1631. augusztus 7-én keltezett leveléből is, amelyben többek között Nagybánya bírájának ezt írja: „ Továbbá csak ilyen dolog felől kelletek kegyelmedet mint uramat ez levelem által megtalálnom, mivel hogy az Kapnyikbányai Machina csináltatásához néminemű öreg vasszerszám kévántatik, abban az helyben pedig semmi módunk nincsen, hogy affélét végben vihetnök. Kegyelmedet mint nekem jóakaró uramat kérem... hogy a Konsty hámoron csináltathassam meg"

23 A lakatoscéh minden valószínűség szerint már a XV. században alakult meg, de a céhszabályzata csak 1572-ből marad ránk. A lakosok is országjáró mesterek voltak, jó hírük távolabbi vidékekre is eljutott. 1643-ban Bethlen István az ecsedi erősségről így ír a város bírájának: „Esék értésemre, hogy a kegyelmetek helyéből egy lakatos akarna kibontakozni,... minek okáért kegyelmedet kérem legyen azon, hogy jöjjön mihozzánk Ecsedbe, álapotja jó leszen; kegyelmed pedig ugyan most mindjárt küldje hozzám Ecsedbe, hogy beszéljek vele"

24 Az órások tevékenységéről kevés adatunk maradt fenn, de mindenképpen nyoma maradt a működésüknek. Bethlen István egy 1642-ben írt leveléből az derül ki, hogy legalább egy híres órásmestere volt a városnak: „Az huszti udvarházamnál akarván egy házban való órát felcsináltatni, kegyelmedet akarom requirálnom, hogy az óramestert küldje által Szigeten hozzám, s a mi műszer ahoz kívántatik, aztis hozza el magával, munkájáért megfizetek a jámbornak"

2

'' E dolgozathoz csatlakozó jegyzetrész csak elenyésző töredéke annak a gazdag levéltári forrásanyagnak, mely a XVII. századi Nagybánya gazdasági életét s egyben a városi kézművesek tevékenységét tükrözi. De ezen leszűkített vizsgálódás is kellőképpen igazolja azt a sokak által elfelejtett történelmi igazságot, hogy a XVII. századi Nagybánya nem csupán bányászata, hanem kézműipara révén is az erdélyi fejedelemség jelentős központja volt. 21 Uo. 22/1646. 22 Uo. 16/1646. 23 Uo. 12/1631. 24 Uo. 15/1643. 25 Uo. 26/1642.