Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Változás és folytonosság - Sípos Ferenc: Töredékek Vállaj múltjából (A kezdetektől a Báthori család uralmának végéig)

idősb Bethlen Istvánnak és fiának, Bethlen Péternek adományozta az ecsedi uradalmat elrendelve a beiktatást is.

141 A linzi békében (1645. december 16.) III. Ferdinánd I. Rákóczi György erdélyi fejedelemnek ígérte oda az ecsedi uradalmat Bethlen István és fia, Péter halála után.

142 (Bethlen Péter 1646-ban, Bethlen István 1648. január 10-én halt meg.) 1648-tól 1711-ig az erdélyi fejedelmek (I. Rákóczi György, II. Rákóczi György, I. Rákóczi Ferenc, II. Rákóczi Ferenc) birtoka lett az ecsedi uradalom és a hozzá tartozó Vállaj. Vagyis olyan uraké, akik több hatalmas uradalommal rendelkeztek, s ezek sorában csak egy volt az ecsedi. Nem éltek itt, legfeljebb csak ide látogattak. (I. Rákóczi György 1648-ban nemcsak a jobbágyokat és szolgáltatásaikat íratta össze, az adományleveleket is bemásoltatta az urbáriumba, majd széljegyzetekkel látta el;

143 a kiváltságok visszavonására tett kísérletet, a szabadosokat - ekkor már így hívták a szervitorokat jobbágysorba kényszerítette; volt neki elég katonája.) Ugyanakkor a fejedelmi politika hibáit az ecsedi uradalom is megsínylette: II. Rákóczi György sikertelen lengyelországi hadjárata után a Magyarországra égetve-pusztítva betörő, bosszúálló lengyel had az ecsedi várig jutott el; nem sokkal később - az engedetlen vazallust megbüntetendő - a törökök is feldúlták az ecsedi vár környékét; a Wesselényi-féle összeesküvés leleplezésének, I. Rákóczi Ferenc felkelésének az lett a következménye, hogy az ecsedi várba német őrség került; a Rákóczi-szabadságharc során Vállaj végső romlásra jutott... Új korszak kezdődött az ecsedi uradalom és Vállaj történetében a Károlyiak birtoklásával: az elnéptelenedett faluba sváb családok telepedtek le. I4Í Uo. nri. 37-38. 142 A linzi béke okmánytára. Szerk. Szilágyi Sándor. Bp., 1885. 407-408.; - Goos, 1911. 774-775. 143 MOL, Filmtár, 2225. doboz: U et C fasc. 13. nro. 13. 58-64.