Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Változás és folytonosság - Sípos Ferenc: Töredékek Vállaj múltjából (A kezdetektől a Báthori család uralmának végéig)

SÍPOS FERENC TÖREDÉKEK VÁLLAJ MÚLTJÁBÓL* (A kezdetektől a Báthori család uralmának végéig) A Szatmár vármegyében fekvő, hányatott sorsú település nevét - eddigi ismereteink szerint - először 1335-ben jegyezték fel. (Pontosabban: az 1335-ös keltezésű oklevél ma már nincs meg, tartalmát egy 1397-ben kibocsátott őrizte meg.)

1 A középkori oklevelekben ilyen névalakokkal találkozunk: Vale, Waley, Valah, Valay.

2 Szófejtés kérdőjelekkel A legrégibb adat, a település neve sajnos nem bővíti ismereteinket, pedig szerencsés esetben megtudhatnánk valamit a lakott hely kialakulásáról, netán a földrajzi környezetről, esetleg az itt élők foglalkozásáról, etnikumáról, a Vállaj szó azonban ellenáll a megfejtési kísérleteknek. 1864-ből két magyarázatot ismerünk a község nevének eredetéről, jelentéséről. A Mérken feljegyzett, Soltész Ferenc lelkész által elmondott népmonda ezt tartja: „az innét két mértföldnyi távolban fekvő Bátor nevű mezővárosban lakott, s rendkívüli erejéről nevezetes Báthori Gábor fejedelem egyszer a sárkánnyal kelt harcra itten, hol is a sárkány nagyon meg Mé rgesedett, s innét vette volna Mérk Méreg első nevezetét; a monda tovább folytatja e harc felőli elbeszélését, s azt mondja, hogy a Mérktől csak 10 percre fekvő Vállaj nevű helységben Válba döfte Báthori a sárkányt, mitől a helység Vállajnak neveztetett el, az innét 'A órányi (járásra) fekvő Csanálos helységnél pedig Csalánba, népnyelvén: Csanálba dobta a legyőzött sárkányt - innét a helységnek is a neve Csanálos. " 3 Vállajon Pesty Frigyes kérdésére - „Mit lehet tudni köztudomásból, hagyományból, írott vagy nyomatott emlékekből a név eredetéről, értelméről, mindegyik nyelvű helynévre nézve? " - így válaszoltak: „A községnév eredetéről és értelméről hagyományból semmit se, hanem monda és gyanitás folytán, hogy amidőn telepítette volna, hát ezzel a kifejezéssel kínálta meg a római katolikus atyafiakat a földesuraság, hogy tehát E dolgozattal egyidőben készült Vállaj község monográfiája: Vállaj. A honfoglalástól 2000-ig. Szerk. Czövek István. Vállaj, 2001. 359 p. Maksai (!) Ferenc: A középkori Szatmár megye. Bp., 1940. (A továbbiakban: Maksay, 1940.) 230. Uo. Pesty Frigyes: Magyarország helységnévtára. Szatmár vármegye, II. Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára. Fol. Hung. 1114. 40. Kötet (Mikrofilmen: FM/1. 3814/A. 55.) fol. 52-53.