Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)
Írások és emberek - Fazekas Árpád: Rácz István börtönnaplója 1957-ből („Sajnálom, hogy 23 éven át tanítottam”)
December 4-én 15 már így írt: „Causa finita est\" vagyis: az ügy be van fejezve, vége a komédiának! A lényeget így összegezte: iy A fegyveres hatalom nem volt a kezemben, s így nem is adhattam utasítást nekiV Rácz István eleinte azt sem hitte, hogy egyáltalán perbe foghatják. A védőbeszédek 1957. december 4-i elhangzása után így írt. „Most, mikor vége a háborúnak, mindenki hős, okos, előrelátó volt!... Sors bona, nihil aliud. Nihil! Nihil!". Xü A 33. oldalon pedig így folytatta: álláspontom az volt, minden maradjon úgy, ahogy van, majd jön a kormány, az intézkedik?'. O vissza akart menni a Vasvári Pál Gimnáziumba tanítani a forradalom után. Rácz István tehát a bizonyítást megalapozatlannak tartotta, nem érzete magát bűnösnek, nem volt bűntudata, s ez kiderül börtönben készített jegyzetfüzetének utolsó, 34. oldaláról. Ezt végig idézem: „ Engedjék meg, hogy kacaghassak. Nekem lakást a 12 év alatt senki nem adott, csak odút, s most mikor egyedül felépítettem egy konyhát, azért mert mások életét igyekeztem menteni, most elveszik! (dr. Fazekas Árpád megjegyzése: Rácz István itt a Damjanich u. 3. sz. alatti kis házára utal; családja börtönidőszak alatt annyira nélkülözött, hogy az egyik gyermeke állami gondozásba került.) Vegyék! Legyenek vele boldogok Egy megkínzott ember két keze munkáját dobják prédának, dobják ki a családomat, engem pedig akasszanakfel, mert ezt érdemlem. Szégyellem emberi voltomat, sajnálom, hogy 23 éven át tanítottam, inkább lettem volna barom, mint ember olyan társadalomban, melynek csak szennye lehettem, a sok-sok embertelen bánásmód után, amit kaptam. " Egyáltalán nem kell azon csodálkozni, hogy ilyen jelentős 56-os dokumentum magánkézben van. Sajátságos, hogy a forradalom sok-sok elsőrendű dokumentumát (igazolványok, röplapok, jegyzőkönyvek, fényképek stb.) maguk a forradalmárok voltak kénytelenek megsemmisíteni - önvédelemből. A nyomozó hatóságoknak (rendőrség, ÁVH, pufajkások) mindennapos eljárása volt akkor, hogy az előkerült vagy előcsalt dokumentumokat előszeretettel felhasználták a tulajdonosa vagy birtoklója ellen. Volt is ennek érdekében töméntelen házkutatás és elkobzás országszerte (törvénytelen is). Érthető ezek után, hogy a forradalmárok és családjuk, rokonságuk a legnagyobb bizalmatlanággal viselkedtek a Kádár-féle hivatalok és intézmények iránt. Ezért inkább veszélyt és kockázatot vállalva sok család kegyelettel megőrizte, megmentette ezeket az értékeket. így tett Rácz István szellemi hagyatékával a felesége és az öt gyermeke is. Végezetül megemlítem, hogy az Erdélyből származó Rácz István magyar-francia nyelvszakos tanár börtönnaplójának van egy különös jellemvonása is: elvétve idegen nyelvű rövid részleteket, megjegyzéseket is tartalmaz. Nevezetesen: 25 francia, 2 német és 1 román nyelvű rövid kiegészítést. Például: „Se hideg, se meleg", „nem tud semmit" vagy „úgy ittak, mint a csizmadia-mester". Ezek tehát tényszerű adatokat nem hordoznak, inkább hangulatot vagy benyomást tükröznek. Köszönettel tartozom dr. Margócsy Józsefnek, a Levéltár helytörténeti tanácsadójának a francia bejegyzések átnézéséért. 15 A napló 30. oldalán. 16 A napló 32. oldalán.
