Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Írások és emberek - Margócsy József: Kis Margit élete és munkássága (Czóbel Minka életrajzírója)

határosán gyógyulás az eredménye. Előbb csak annyira, hogy háromkerekű tolókocsiban, merev fűzőben, pótolékokkal topogva járhat. Hovatovább megerősödik, nekifog egyrészt Zsigmond Ferenc leveleinek, közös emlékeiknek összeállításához, másrészt a disszertációjában nem hasznosított kutatási eredményeinek feldolgozásához. A régebbi Czóbel anyag ugyanis kibővült azzal a tekintélyes mennyiségű iratanyaggal, amely az anarcsi kastély lakóinak elhalta után a nyíregyházi levéltárba került. Célja, hogy afféle monográfiává növeli disszertációját egy remélt új kiadásban. A Zsigmond Ferencre emlékezem címmel ellátott 259 oldalnyi gépiratot Margit 1972. december 22-én fejezte be és azonnal elküldte Vajthónak lektorálásra. Margit szerette volna, ha Zsigmond születésének 90. évfordulójára, akár saját költségén is, 1973-ra megjelenhessen. Két hét múlva, amikor Vajthó elküldi kedvező véleményét a kötetről, a levél nem találja otthon, a kórház reumatológiai osztályára továbbítják. A kiadás ügye azonban nem megy előbbre. Jó 10 év múlva a Debreceni Akadémiai Bizottság és a Szolnok Megyei TIT 1983. március 6-án emlékülést szervez Kunhegyesen a 100 éve született Zsigmond ünneplésére. Margit sem erre, sem más hivatalos rendezvényre nem kap meghívást. A kiadás ügyében sem kap ígéreten kívül még biztatást sem. Majd csak 1985 decemberében került a szolnoki Verseghy Könyvtár sokszorosító műhelyébe a Szurmay Ernő által gondosan sajtó alá rendezett kézirat és jelent meg 149 oldalon, a kunhegyesi tanács támogatásával, 300 példányban. Párhuzamosan fejezi be a Czóbel-kéziratot is, amikor az ifjú Papp Tibor felajánlja, hogy szívesen elviszi autóval Anarcsra, hadd idézné fel jó három évtized messzeségből az oly boldog órákat, amelyeket Minka környezetében több látogatása során tölthetett. 1974. szeptember 12-én „zarándokolt el" Minka sírjához. Fáradhatatlanul felkeresett minden ismerőst, a volt alkalmazottakat családi körükben, a paplakot. Rokonszenves embereket és a parkban, a kastélyban csak pusztulást talál. Aztán hazatérve, a már lezártnak hitt kézirathoz még két fejezetet illeszt: az egyikben az előzőekben csak röviden érintett élményeket idézi fel a nyíregyházi Bessenyei Kör kapcsán, az új utolsó fejezetben pedig a szeptemberi látogatáskor innen-onnan hallott, összeszedett, olykor meglehetősen pontatlan adalékokat, emlékezéseket ismerteti Minkáról és egykori környezetéről.

21 Az elkészült kéziratot, még abban az évben, először a nyíregyházi Jósa András Múzeum honismereti pályázatára adja be: elismerik munkája értékeit, dicsérik, udvariasan mesés kilátásokat emlegetnek az egész mű kiadását illetően, de múlik az idő és semmi érdemi folytatás nem következik. Míg aztán az akkori Idegenforgalmi Hivatal vezetője, Csallány Géza szerzi meg a Panoráma kiadó hajlandóságát. Eletének utolsó heteiben 21 Nem itt a helye a kijavításnak: e két fejezetben található elírások, pontatlanságok korrigálásának. A kötet előző oldalainak figyelmes olvasója magától is észreveszi az adat-tévesztéseket (pl. Büttner már 1943 nyarán meghalt, nem élte meg az 1944/45. évi háborús időket; hogy személyesen csak háromszor találkoztak Minkával, nem pedig évenként 1936 után, stb.) - Ennek a két utolsó fejezetnek toldalék-függelék jellegét hangsúlyozva, legegyszerűbb - talán - ezeket csak az 1974. évi látogatás élményeinek közléseként elfogadni; a visszamenőleges utalásokat - kegyeletből - hagyhatnánk figyelmen kívül.