Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Írások és emberek - Margócsy József: Kis Margit élete és munkássága (Czóbel Minka életrajzírója)

kereset, de mégiscsak az az igazi ember, akinek földje van. Naplója szerint „íme öregedésem első megnyilvánuló tünetei döntik el a kérdést: így 1956. május 19-én megvettem a földbirtokot, 800 négyszögölet. "

17 Egyidejűleg a Czóbel-kutatások sem szünetelnek: a debreceni, budapesti folyóirattárakban lépésről-lépésre nyomába kerül Minka és Justh kapcsolatának, a kezdeti meglepő sikereknek, majd a Justh halála utáni háttérbe-szorulásnak - hiszen a század első évtizedében Ady már méltán nagyobb feltűnést kelt, hiszen csakugyan igazibb, jobb verseket ír, mint a hazai úttörő Minka. Zsigmond is, Vajthó is biztatja kutatásainak összefoglalására, hogy írjon eredményeiből disszertációt. Margit 1941-ben, a Bessenyei Körben lép fel afféle próba - összefoglalással, Minka költészetének áttekintésével. - Majd pedig Czóbel Minka és a Nyírség címmel tanulmánya jelenik meg a Szabolcsi Szemlében, - különlenyomatként is. 1941-ből Minkának két levele maradt fenn: mindkettőben visszaigazolja, hogy ismét szívesen látja Margitot, és köszöni, hogy oly intenzíven foglalkozik költészetével. Anarcson meglehetősen félénken adja át Minkának a Szemle-cikket. Megkönnyebbül, ahogy a füzet átlapozása után Minka egyetértő, elismerő csudálkozással köszöni meg Margit elemzéseit. Ez a második 1941-beli alkalom egyben utolsó személyes találkozásuk is. 17 A Füzetek II. sorozat 7. füzetének utolsó sorai között olvashatunk ilyeneket: „Milyen körforgás az életünk? Lassanként odatérünk vissza, ahonnan kiindultunk. Ma, 1936. jún. 4-én figyeltem magam: egész jó paraszt lenne belőlem, - mint az apám volt. Újból odajutottam, ahonnan a sorsom elsodort. - Június 5-én nyitottam meg gazdasági naplómat. Egyelőre csak a kiadásrovata szaporodik. - Különös, hogy fér ez össze: egyidöben vezetek lírai és gazdasági naplót. Melyik hát az igazi énem? Egy évvel ezelőtt kissé megvetéssel hallgattam kolléganőimet, akik olyan jóízűen tudtak csevegni. Milyen nagy már a borsód? Kikelt már a petrezselymed? - Ma meg én is azért megyek a piacra, hogy érdeklődjem: mint mérik a vetni való gyalogpaszulyt, meg a futót? Pálfordulás ez az életemben? Vajon hová vezet? " - És egy jó évtizeden át, 1945 után is újra rendbehozva a kifosztott házat, kerítést, újra kezdve, amíg csak bírták izületei, elnyerték mások csudálatát saját „termékei".