Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Írások és emberek - Udvari István: Adalékok Sztripszky Hiador pályakezdéséhez (Nagyszombati levéltári források alapján)

tudományos, sem közgazdasági, praktikus ismereteket terjesztő könyveket, hírlapokat, nem adott neki; összes szellemi szükségletét az Ungváron megjelenő naptár elégítette ki, s az se az ő nyelvén irva... Nem, mert intelligenciánk 90 %-je kizárólag magyar, nem akar tudni sem a rutén nyelvről, cirill betűkről, nem, mert akkor nem lenne jó magyar (?), nem tanítja hát a parasztot, de azért követeli tőle a stólát. Sevcsenko sírja a Dnjiper mellett Ukrajnában, egészen magánosan a víz partján egy roppant tágas síkság közepén, kisoroszul úgy hívják: cren (puszta) Ide temették saját kívánsága szerint a rutének Petőfijét. A megmaradt 10 % pedig kétségbeesetten fogódzik az ószláv-muszka nyelvhabarék szalmaszálába, adja a magyart és suba alatt fügét mutat neki, szívében pedig egyre táplálja a reményt, hogy mégiscsak eljön valamikor az a fehér kalács... Meghalt a Bazil társulat

44

, életképtelennek bizonyult be, mert alapja is olyan volt, mégis erőlködnek, erőlködtek és vissza is erőszakolták a megsemmisülésből ezt a szerencsétlen társulatot. Csupa parasztból áll a mi népünk, meg papokból: nincs talán plebejusabb nemzet, mint mi; azért mégis mily arisztokratikusán gondolkozunk! Bizonyítja a Homicsko Miklós esete, aki 1877-ben, Kárpát című orosz lapjában, abból az alkalomból, hogy Drahomanov Mihály kievi kisorosz, egyetemi tanár meglátogatta és igyekezett rábeszélni, hogy a holt érthetetlen habarék helyett irjon a nép élő nyelvén, ezeket irta: „Drahomanov azt akarja, hogy mi a szolgák nyelvén Írjunk; pedig tudnivaló, hogy az irodalom mindenütt az urak számára iródik". így, így, mi irunk az uraknak, az urak nyelvén; a parasztot meg üldözi a mostoha természet meg a zsidó uzsorája - a fölvilágosítás hiánya miatt! így áll a dolog: Dobránszky idejében a rutén társadalom osztályai: muszkák és rutének, ma pedig: magyarok és rutének (és 10 % félmuszka). Vagyis az intelligencia előbb muszka volt, most magyar, a köznép pedig mindig rutén: mi annyit jelent, hogy az intelligencia sem lelkiismereti, sem külső kényszer kötelességből nem foglalkozott a köznép fölvilágosításával oly eszközökkel, melyekkel értelméhez és szívéhez hozzá tudott volna férni. Ez pedig annyit jelent, hogy a magyarországi rutén köznép 1848 óta semmit sem fejlődött. Hogy ez igaz, mutatják a mai szomorú állapotok. így van az, a mikor az ember légvárakba kapaszkodik, nem tudja megérteni kellően az idő szellemét. A mi ruténjeink szellemi és anyagi tönkremenése két sarkalatos hibából következett, a történelem filozófiájának két izben való hibás, lelkiösmeretlen értelmezéséből egyik, a 40 es évek óta fennálló szlávofilizmus, a másik pedig 1867 óta a magyar állampolgári kötelességek hibás magyarázatából. E kettő csak abban különbözik, hogy az áramlás iránya ellentétes; egyébként pedig mindkettő bün, vagy ha tetszik, politikai hiba volt, mindkettőt bűnhődés követte. Az elsőről szólottam már. Röviden csak azt mondom még, hogy valamennyi szláv nemzet úgy akarta boldogulását kezdetben elősegíteni, hogy a leghatalmasabb „testvér", a muszka köntöséhez dörgölődött. A muszka adott is mindegyiknek jó tanácsot sőt kalácsot is, hanem cserében valami egyebet kívánt aztán: rajta lenni, minden áron azon munkálkodni, hogy 10, 20, 100 év múlva, már „elkészítve" találja azt az országot, a maga részére, melyben ők élnek. Erre A Szent Bazil Társulat 1864-ben alakult népművelő társaság. Vö. Botlik, 1997. 87-97.