Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Írások és emberek - Szászi Ferenc: Adatok Szabolcs-Szatmár megye lakosságának Magyarországon és megyén belüli vándorlásához

tekintették. Magyarországon a német nemzetiségű lakosság „közvetlen hátországi munkára" történő mozgósítását a szovjet parancsnokság 1944. december 22-én kelt 0060. sz. parancsa rendelte el. A szovjet hadsereg ebben az évben azonban már novemberben több községben végrehajtotta azt az akciót, melynek következtében több tízezer magyarországi német került a Szovjetunióba. Valószínűleg így - függetlenül a német származástól - hurcoltak el Nyíregyházáról 2000 embert, a vásárosnaményi járás községeiből (1944. november 19-21-én) és Beregszász körzetéből számos, többségében 18 éven felüli magyar férfit munkaszolgálatra. Az elhurcolás Tarpa, Gulács, Jánd, Gergelyi, Tákos, Csaroda, Marok, Hete, Fejércse, Tivadar, Barabás, Vámosatya, Tiszakerecseny, Beregdaróc, Beregsurány községeket érintette. Megyei levéltári források és a szakirodalom szerint „a vásárosnaményi járásnak a Tisza jobb partjára eső községeiből a 18-45 év közötti férfi lakosságot" szedték össze.

27 A táblázatos kimutatásból kitűnik, hogy a vásárosnaményi járás 32 községéből csupán 7 településen pozitív a tényleges szaporodás, köztük Barabásban, amely az elhurcoltakon kívül 46 zsidó származású lakost is veszített. A pozitív mérlegü Gemzséből, Gyüréből, Hetéből, Olcsvából, Vitkából nem volt elhurcolás, az alacsony tényleges gyarapodást 24, 13, 45, 21, 76 fős zsidó lakosság hiánya, majd a Dunántúlról kitelepített német lakosság helyére történő áttelepülés - mellyel később foglalkozunk - magyarázza. Abszolút számokban és a községek lakosságához viszonyított arányokban is legnagyobb volt a veszteség Gergelyiugornya, Gulács, Hete, Jánd, Marokpapi, Tarpa, Tákos, Tiszaszalka és Vásárosnamény községekben. Ezek közül Gulács, Hete, Jánd, Marokpapi és Tákos veszteségeinek arányai a legmagasabbak, feltehetően az elhurcolások következtében. A természetes szaporodás ismeretének hiánya miatt a megye minden járását, települését ért háborús és egyéb veszteségeket nem lehet kimutatni. A statisztika a tényleges szaporodás adataival csak azt jelzi, hogy a vizsgált időben a vásárosnaményi járás kivételével minden járásban növekedett a lakosság száma, vagyis a természetes szaporodás túlkompenzálta a háborús halálozást, a zsidó lakosság deportálását, az elhurcolást, az elvándorlást. A megye néhány nagyobb létszámú, később várossá nyilvánított településén a lakosság tényleges fogyásának vagy növekedésének alacsony mértéke szintén jelzi a háborús veszteségen kívül a már érintett okokat. A kisvárdai járásban pl. Kisvárda - amelynek lakossága a háború előtt a természetes szaporodáson kívül a bevándorlással is növekedett - 1941-től 1948 végéig 14 783 fős lakosságának elvesztette 11,7 %-át, kb. 1727 embert. Kisvárdán a lakosságfogyás a zsidó lakosság deportálásával magyarázható, hisz az 1941. évi népszámlálás szerint 3770 ember izraelita vallású volt. Ebből az 1949. évi vallási adatokat településenként felsoroló népszámlálás szerint 446 lélek maradt meg. Mándok 5188 fős lakossága 505 személlyel (-9,7 %) csökkent a vizsgált időszakban. A háború előtt Nyírbátor lakossága évi átlagban 1,53 %-kal nőtt. Az említett nyolc év alatt viszont 2,6 %-kal csökkent a 11 ezren felüli település lélekszáma. A lakossági Tóth, 1993. 21-22.; - Dikán, 1993. 439.; - Az elhurcolás nagyságáról a népszámlálási statisztikák közvetett adatai is adnak némi tájékoztatást.