Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Írások és emberek - László Géza: Osváth Pál 1848/1849-es hadnagy visszaemlékezése a 10. honvédzászlóaljra. (Forrásközlés)

Ha e merénylet sikerül, rögtön vége az éppen tömegben volt szép zászlóaljnak, így pedig, minthogy a minázásról

113 sejtelmünk sem volt, a nagy durranást, melyhez hozzá voltunk szokva, fel se vettük. Leszámítva, hogy 4, 5, 6 öles létráink a bástyákig ritka helyen értek fel, csekély veszteséggel jutottunk a várba, s ennek az lehetett az oka, mert e helyen aligha várták a védők megjelenésünket. Hány halottunk és sebesültünk volt? Nem tudom, mert nagyobb gondom volt ekkor a várba juthatásra, azt azonban tudom, hogy Bereg megyei Felgarecz János

114 őrmester bajtársam, - ki orosz hitű, de igaz magyar érzelmű volt, - és sárospataki volt ref. káplán, az óriás termetű Bán László zászlótartónk itt estek el. Sebesültjeink nagy része akként sérült, hogy egy létra, mely végig volt már állva, vagy a hibás állítás miatt, vagy pedig a várvédők által felülről történt taszítás következtében eldűlt, s magával lesodorta a mellette volt két másik létrán állottakat is. Azt az érzést, mely akkor fogott el, mikor 20-30-ad magammal a bástyán beugrottam, leírni nem tudom, mert határtalan volt örömöm afelett, hogy annyi szenvedés után Budavárába dicsőséggel feljutottam, de másrészről azt képzelve, hogy sok teendő van még hátra, hittem, hogy biztosan halál elé megyek. Ez valóban úgy is lett volna, ha a nagyobb számú védők el nem futnak, így pedig annál inkább mi kerültünk felül, mert társaink rögtön tömegesen követtek. Többen lévén az elsők közt olyanok, kik a várban soha nem voltunk, nehogy tehát kelepcébe jussunk, óvatosan haladtunk előre, hol az a meglepetés várt reánk, hogy a várkapu előtti térségen körülbelül ott, hol ama bizonyos szobor áll,"

5 az ellenség egy százada előttünk gúlába lerakta fegyverét. (Midőn a szobor e helyen felállíttatott, legfelsőbb helyen aligha tudták azt, hogy e hely éppen az, ahol a várőrség egy része a 10-ik honvédzászlóalj előtt hódolt, s kétség, hogy e lap után a tény eljutand e magasabb helyekre.) Ezeket rögtön őrizet alá vétetvén, a többiek haladtunk előre. Már ekkor világosodott, s a félhomályban láttuk, hogy egy épületből egy stiglicforma"

6 öltönyű egyén búvik elő, s midőn arra valaki már tüzelt is, szólalt meg magyarul „utánam, majd megmutatom én hova bújtak." Hát magyar vagy? Erre meg amarra, lön több kérdés a tarka emberhez, aki akként purifikálta"

7 magát, hogy ő, mint város kocsisa rekedt a várban, és istállójában, a jászlokba sok német katona bújt el. 113 mina - akna, lőporakna; minázás = aknázás 114 Felgarecz János (Munkács, 1827. - Buda, 1849. május 21.): rk., írnok, nőtlen. Nagykálióban beáll a 10. honvédzászlóaljba, ahol 1848. június 11-én avatják. Szabolcs vármegye altisztnek ajánlja. (Avatójegyzék, 2. köt. 6/b. - 7/a. p.) 1,5 ama bizonyos szobor = Budavár védelmének emlékére, a Szent György téren, azon a helyen, ahol Hentzi, budavári parancsnok elesett, 1852. június 11-én, Ferenc József jelenlétében avatták fel a Hentzi-emlékmüvet, amely a lakosság tiltakozásai ellenére, 1899-ig a helyén maradt. (Héthy, 1978. 246-247.; Katona, 1989. 26.; Kenyeres, 1967. 707.) 116 stiglic = tengelic, tengelice. Tarka tollú kis énekesmadár. 117 purifikálta = igazolta, tisztázta