Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Írások és emberek - László Géza: Osváth Pál 1848/1849-es hadnagy visszaemlékezése a 10. honvédzászlóaljra. (Forrásközlés)

a dögöket ülőhelyül a tűz köré húzgálták, s midőn egy nekivadult fiú így vágott egy darab húst, és azt fanyárson sütni kezdte, mindnyájan követtük példáját. Még szilajabb lett a mulatság, midőn kedvenc dalaink éneklése közben, a Jarkovácznál velünk először találkozott, 9-ik testvérzászlóalj

61 küldöttsége közöttünk megjelent. E küldöttség szónoka rövid üdvözlet után, helyzetünk aggasztó voltát, de jó kimenetelét ecsetelvén, mindenkorra hasonló sikert kívánt a magyar fegyvereknek, s aztán egy magával hozott arany pohárból áldomást ivott. E pohár azután a mellettünk volt, beütött végű hordóból annyiszor, amennyiszer megmeríttetvén, sorba ittunk belőle. Honnan került e nagy arany pohár? Ha a t. olvasó

64 kívánja tudni, megsúgom, hogy e pohár azon rác templomból való volt, mely előtt előző estvén az árulók hűséget esküdtek. E küldöttség egyik tagja volt debreceni Fülöp Károly tanulótársam, s hajói emlékszem, Beke Miska is közte volt. Ez éjszakán csupa időtöltésből, néhányad magammal a tág utcájú, égő városba sétálni menvén, ott több sajátságos és tragikomikus jelenet közt láttam, hogy a többször említett templom oltárán két becsípett honvéd tüzet rakván, libát sütött. A 10-ik zászlóalj Felső-Magyarországon és Görgeyt A jarkováczi csata után Tomasevácz alá mentünk, de azt a granicsárok

66 ott hagyták. Ezután még sokáig bolyongtunk a Bánátban és a határőrvidéken

67

, de az alibunári sáncokat kivéve, melyet Karlsdorf

8 felől is támadva bekeríteni akartunk, s mely az ellenség vad futásával végződött, többé nemcsak hogy beszámítható ellenállásra nem találtunk, de ahol megjelentünk, a bennünket félördögöknek hitt nép által remegve fogadtatánk. Tudom, hogy egyhamar nem felejtettek el! Részemről ösmerek Magyarországon rác, tót, oláh stb. ajkú polgárt, de nemzet csak egy van, s ez a magyar. 9. honvédzászlóalj t. olvasó = tisztelt olvasó Görgey (1848/1849-ben Görgei) Artúr (Toporc, 1818. január 30. - Bp., 1916. május 21.): kilépett cs. kir. főhadnagy, a szabadságharcban 1848. június 13-tól százados, augusztus 27-től őrnagy, október 1-től ezredes, október 15-től tábornok (vezérőrnagy), 1849. március végétől a feldunai hadsereg parancsnoka, május 22-től altábornagy, a Szemere-kormány hadügyminisztere július 5-ig. 1849. július 2-án a komáromi csatában súlyos fejsebet kap. Augusztus 11-én Kossuth a polgári és katonai hatalmat ráruházza. Augusztus 13-án Világosnál leteszi a fegyvert. 1867-ig internálják Klagenfurtba. (Bona, 2000. 160-163.) granicsár = határőr katona, erőszakos ember határőrvidék = Magyarország 16-19. századi katonai igazgatású dél(kelet)i határvidéke. Itt az 1718 után létrehozott bánsági határőrvidékről van szó. Károlyfalva, Nagykárolyfalva, Karlsdorf, Temes vm., ma Banatski Karlovac néven Jugoszláviában található.