Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Változás és folytonosság - N. Fodor János: Szabolcs vármegye igazgatása és tisztségviselői 1301–1387 között

A XIV. század elejéről már rendszeresebben van adatunk a szolgabírók személyére. Azokban az esetekben, amikor egy éven belül ismerjük mind a négy szolgabíró nevét, megállapíthatjuk, hogy a szolgabírók választását elvileg nem befolyásolta az, hogy a megye melyik területén voltak birtokaik, vagy hol éltek. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a megyeközponthoz, Kallóhoz közelebb eső birtokosok közül kerülnek ki a szolgabírók. Ennek egyik oka az lehetett, hogy az ügyek intézését könnyebben elláthatta az, aki nem lakott nagyon távol a megye központjától, a sedria székhelyétől. A másik pedig egyszerűen a falvak sűrűségéből adódhat, ugyanis a keleti területeken feküdt a legtöbb falu, s ezáltal itt volt a legtöbb birtokos. A szórványos adatok ellenére a táblázatból szembeötlő, hogy a régi nemzetségekből eredő családok összességében jóval ritkábban fordulnak elő a szolgabírói tisztség betöltésében, mint a nemzetségeken kívüli, elsősorban kisnemesi családok. A kezdeti időszak azonban azt mutatja, hogy a vármegye legtekintélyesebb és leggazdagabb családjai (a Semjéniek, a Szakolyiak, a Szabolcsiak, majd az Anarcsiak) adták a szolgabírákat. A XIV. század folyamán megfigyelhető a hivatal értékének devalválódása és elnépszerütlenedése. A szolgabírák iránti bizalom kezdetben megtiszteltetést jelentett a megválasztott nemes számára, később azonban a rendkívül időigényes, mozgalmas munka egyre terhesebb lett. A jövedelmezés ellenére „nehezen akadtak a tekintélyesebb, közbizalmat élvező nemesek közt olyanokra, akik hajlandóak voltak e tisztséget elvállalni. A szegényebb elemeknek pedig, akik a jövedelem kedvéért szívesen vállalták volna, nem volt meg a megfelelő tekintélyük" Ez oda vezetett, hogy 1435-ben törvénynek kellett kimondania, hogy a megye nemesi közönsége a tekintélyesebb és nagyobb birtokú nemesek közül válassza a szolgabírókat. Ha pedig az vonakodna elfogadni a tisztséget, 25 márka bírságot fizessen.

14 A szolgabírák javadalmazásáról annyit tudunk, hogy ők is részesültek a bírságokból úgy, hogy az a király, a nádor és az országbíró részére megállapított bírságok behajtásáért az alispánnal együtt egyharmad részt kaptak. Azt, hogy ezt egymás között hogyan osztották el, nem tudjuk.

35 Végezetül álljon itt azoknak a neve, akik a vármegye egy évszázados története alatt hosszabb-rövidebb ideig Szabolcs vármegye szolgabírói tisztét töltötték be. A névsor kigyűjtésében semmilyen eddig megjelent, felhasználható mű nem volt segítségemre. Engel Pál archontológiája sem tartalmaz szolgabírói névsort, mert ő a politikai tényezőként szerepet játszó családokat és hivatalnokokat vizsgálta. A gyűjtést az okmánytárak és az oklevelek alapján végeztem. A névsor a legnagyobb alaposság mellett sem lehet teljes, mert újabb nevek továbbra is előkerülhetnek.

36 34 Holub, 1929. 152. 35 Gábor, 1906. 86.; - 1340-ben az alispánt és három szolgabírót 100 márka bírságban marasztalták el a főispánok a királyi szék megsértéséért, aminek a kétharmadát az alispánnak kellett fizetnie (Kállay 580. sz.). Ennek alapján logikusnak látszik az a feltételezés, hogy a nagyobb felelősség magasabb javadalmazással járt. 36 A zárójelben szereplő, birtokokhoz kapcsolódó megkülönbözető neveket egyéb adatok alapján határoztam meg, tehát ezek a hivatkozott oklevélben nem szerepelnek.