Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Írások és emberek - László Géza: Osváth Pál 1848/1849-es hadnagy visszaemlékezése a 10. honvédzászlóaljra. (Forrásközlés)

LÁSZLÓ GÉZA OSVÁTH PÁL 1848/1849-ES HADNAGY VISSZAEMLÉKEZÉSE A 10. HONVÉDZÁSZLÓALJRA (Forrásközlés) Bevezetés Osváth Pál 1831. január 4-én született a Bihar vármegyei Kismarján, csengerújfalusi Osváth Pál, református tanító és Kovács Klára fiaként. Az elemi iskolát a debreceni református főiskola kismarjai partikulájában, a gimnáziumot a derecskéi magasabb szintű fiókiskolában végezte el. Ezután, 1844-ben beiratkozott az anyaiskola, a debreceni kollégium észtani, azaz bölcsészeti osztályába, ahol 1847-ben fejezte be tanulmányait. Még ez év őszétől, követve a partikulisták hagyományait, a gimnáziális osztályokat is működtető nagykállói református partikuláris iskola praeceptora, tanítója lesz. Az 1848-as események hatására az elsők között, már május végén jelentkezett Nagy kálióban honvédnek. A 10. honvédzászlóaljba, elsősorban Szabolcs és Bereg megyei önkéntesek közé került. Avatása 1848. június 10-én volt. Szabolcs vármegye azonnal altisztnek ajánlotta. Példáját követve, két tanítótársa, Géresy Kálmán és Papp Bertalan is belépett a zászlóaljba. Tizedesként megy a délvidékre, ahol 1848. december 28-ig harcol, majd részt vesz a téli és tavaszi hadjárat számtalan csatájában. Budavár bevételénél kisebb sebet kap. Ekkor átkerül a huszárokhoz, ahol hadnaggyá lép elő. Temesvárnál ismét megsebesül. A fegyverletétel után Lúgosról tér haza. A szabadságharc bukása után különböző Bihar vármegyei falvakban tanít, majd 1851től jegyző Berettyószentmártonban, ahol iskolát, községházát jegyzői lakást épít, és megszilárdítja a közbiztonságot. Közben megnősül, Matolcsi Etelkát választva hitveséül. A pandúrság felállítása után, 1859. április 24-től Bihar vármegye Sárréti járásának csendbiztosa, egészen 1884-ig, majd 1882-től 1892-ig Biharkeresztes postamestere. Élete végén orvos testvére, Albert közelébe, Budapestre költözött. Itt halt meg 1908. február 13-án, de temetése február 16-án, Biharkeresztesen volt. Gyermekei: Pál, Imre, Etelka, Gyula és Andor felsőbb képesítéseket szereztek és általában a közigazgatás területén munkálkodtak. Hivatali elfoglaltsága mellett, mindig érdeklődött a történelmi és néprajzi múlt eseményei iránt. Elsősorban szűkebb hazájáról, Bihar vármegyéről, illetve annak Sárréti járásáról gyűjtött adatokat. Ezeket különböző sajtócikkekben, illetve önálló kiadványokban tette közkinccsé. Jelen munkája különösen értékes és fontos a hadtörténetírás, különösen a szabolcsi és beregi hadtörténetírás számára. Osváth Pál visszaemlékezése ugyanis lehetővé teszi a 10. honvédzászlóalj története homályosabb részeinek kiegészítését. A szerző különösen részletesen ír a délvidéki harcokról és Budavár bevételéről. Helyi jelentőségét pedig az adja, hogy a 10. honvédzászlóalj 6. századába került. Az eddig már több történész által