Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Változás és folytonosság - Valuch Tibor: Változás és folytonosság a magyar társadalomban a XX. század második felében

valamint a segédmunkások aránya a felére, az önálló parasztoké pedig negyvenkettedére csökkent. Ez a fajta társadalmi átrendeződés alapvonásaiban többé-kevésbé hasonló az iparosodó társadalmakban végbemenő szerkezeti átalakuláshoz. Az általános tendenciától Magyarországon két lényeges eltérés mutatkozik. Más országokhoz képest nálunk jóval kisebbre zsugorodott a kisiparosok és kiskereskedők, valamint az önálló parasztok rétege, ugyanakkor a mezőgazdaságban foglalkoztatottak többsége föld nélküli mezőgazdasági munkás volt. A kisiparos- és kiskereskedő-csoport létszáma már a nyolcvanas években jelentősen nőtt, az önálló parasztgazdák csoportja pedig a kilencvenes évek elején indult bővülésnek a kárpótlási és privatizációs folyamatok révén, bár az előzetes várakozásoktól elmaradó mértékben. Az aktív keresők megoszlása a rétegek között 1949—1990 (százalékban) * Társadalmi réteg 1949 1960 1970 1980 1990 1 Vezető és értelmiségi 1,8 3,0 5,1 7,8 11,0 | Középszintű szellemi és irodai 8,0 13,7 20,7 22,5 22,4 Önálló kisiparos és kiskereskedő 8,1 2,4 1,6 1.5 4,2 Szakmunkás 11,2 15,5 19,5 23,2 25,7 Betanított munkás 5,2 13,1 16,6 20,8 18,1 Segédmunkás 12,1 14,0 13,0 7,7 5,9 Önálló parasztgazda 46,7 19,9 1,6 0,6 1,1 Mezőgazdasági munkás 6,9 18,4 21,9 15,8 11,6 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 Az aktív keresők száma (fő) 4 084 931 4 759 616 4 988 840 5 068 157 4 527 157 A nyolcvanas évek közepétől megindult a posztindusztriális társadalmakra jellemző strukturális viszonyok kialakulása is: a nem mezőgazdasági fizikai foglalkozásúak (munkások) száma csökkent, miközben a különböző szellemi tevékenységből élők valamint a szolgáltató szektorban foglalkoztatottak köre fokozatosan bővült. A neoweberiánus rétegmodell alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy Magyarország a második világháború után a társadalmi szerkezet átalakulását tekintve kisebb eltérésekkel nagyjából hasonló utat járt be, mint az iparosodó országok. A második lehetőséget egy-egy időpont/időszak társadalomszerkezeti jellegzetességeinek leírása és összehasonlítása jelenti. Ebben az első metszet a negyvenes évek másodikfele és vége - az átmenet időszaka. Ekkora a magyar társadalom szerkezete már számos ponton eltért a két háború közötti időszakot jellemzőtől (elitcsere, paraszti társadalom tagoltsága), de még nem (vagy csak részlegesen) érvényesültek a későbbi szocialista berendezkedés hatásai. Ez tulajdonképpen a polgári demokratikus átmenet társadalma. Forrás: Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába. Bp., 1997. Osiris. 177.