Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)
Változás és folytonosság - Sipos József: Nagyatádi Szabó István és a második Bethlen kormány megalakítása
felháborodással fogadták. Felkérték Mayert, adja a miniszterelnök tudomására a párt tiltakozását és ragaszkodását a belügyi tárcához. Mayert azonban Bethlen azzal fogadta, hogy a dolgon nem lehet változtatni, mert „ő már megegyezett" Klebelsberggel. Viszont felajánlotta a párnak a belügyi államtitkárságot. Ezt Nagyatádi és hívei - ha nehezen is, de - elfogadták, és arra dr. Kószó István jogászt, szegedi képviselőt delegálták. Ő politikailag a Nagyatádi- és a Rubinek-csoport között helyezkedett el, de - mint láttuk - nem írta alá a Rubinek-féle nyilatkozatot, tehát ő is a Kisgazdapárt kormánypárttá bővítésének a híve volt. Ilyen előzmények után az MTI 3-án jelentette: gróf Bethlen István miniszterelnök a mai napon megalakította kormányát. A kormány tagjai voltak: miniszterelnök: gróf Bethlen István, külügyminiszter: gróf Bánffy Miklós, hadügyminiszter: Belitska Sándor, pénzügyminiszter: Kállay Tibor, belügyminiszter: gróf Klebelsberg Kunó, igazságügyi miniszter: Tomcsányi Vilmos Pál, kereskedelemügyi miniszter: Hegyeshalmy Lajos, vallás és közoktatásügyi miniszter: Vass József, közélelmezésügyi, tárca nélküli miniszter: Térffy Béla. Belügyi államtitkár: Kószó István, földmüvelésügyi államtitkár pedig Schandl Károly lettek. A kormányzó az új kormányt kinevezte, az erről szóló kéziratot a hivatalos lap másnap reggeli száma közölte. 45 A két hétig tartó kormányválságból tehát a Kisgazdapárt - főleg annak Nagyatádicsoportja - abban az értelemben győztesen került ki, hogy újra sikerült Bethlennek és az uralkodó köröknek a párt létét veszélyeztető egységes pártalakítási tervét megakadályoznia. E győzelemből azonban Nagyatádiak, az új kormány összetételénél - a dolog természeténél fogva - alig profitáltak valamit. A leglényegesebb személyi változás az volt, hogy Nagyatádinak át kellett adnia a földművelésügyi tárca vezetését Mayer Jánosnak. Ez a parasztpolitikus és csoportja nagy veresége volt! Még akkor is, ha Mayer is e csoporthoz tartozott. Ő azonban Nagyatádinál is kompromisszumkészebb volt Bethlen és az újkonzervatív agráriusok irányába. Az újkonzervatív agráriusok Földművelésügyi Minisztériumra gyakorolt befolyása pedig eleve megnőtt azáltal, hogy oda államtitkárnak egyik legagilisabb vezetőjük, Schandl került. Tomcsányi továbbra is a párt újkonzervatív agrárius szárnyát képviselte a kormányban, illetve engedelmes kiszolgálója maradt Bethlennek. Nagyatádiak harcának eredménye volt Kószó belügyi államtitkársága. Az első Bethlen kormányhoz képest tehát nem csökkent a Kisgazdapárt minisztereinek száma, államtitkárainak száma viszont eggyel - a belügyivel - nőtt. Mindezt azonban Bethlenek sikerült úgy alakítania, hogy összességében a Nagyatádi és híveinek kormányon belüli befolyása csökkent, az egységes pártot elfogadó és vele együttműködő újkonzervatív agráriusoké viszont nőtt. Mindezt nem ellensúlyozta Ráday megbuktatása, mert a helyére került Klebelsberg, aki a disszidensek vezére volt, legeltökéltebb híve lesz a választójog megszűkítésének és a vidéki nyílt szavazás bevezetésének. Ugyanakkor Bethlen bejelentette, hogy az egységes párt megalakulásának elmaradása miatt csak a szűkebb programját tudja megvalósítani: az indemnitást, a választójogi és a főrendiházi törvényjavaslatok nemzetgyűlés elé terjesztését. Klebelsberg belügyminiszteri kinevezésében a Kisgazdapárt szabad királyválasztó nézeteket valló tagjai - különösen Dömötör és Simonyi-Semadam - a kormány „legitimista irányba való eltolódását Új Barázda, 1921. XII. 4. 1. és a Világ, 1921. XII. 4. 1.