Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Változás és folytonosság - Sipos József: Nagyatádi Szabó István és a második Bethlen kormány megalakítása

az új pártba, ez nem volna akcióképes, miután a pártot a képviselők nem lelkesedésből, csak kényszerűségből támogatnák. Mi a magunk részéről szívesen támogatnánk a miniszterelnök urat mint önálló párt. " Azonban neki is be kell látnia, hogy nem éri el célját azáltal, ha „ kényszerűségből csatlakozunk az egységes párthoz. " Bejelentette: „ én a magam részéről az új kormány tagjainak sorában saját elhatározásomból nem foglalok helyet. " Végül megismételte: „Mi szívesen látjuk az intelligenciát pártunkban, " de figyelmeztetett is mindenkit, „ne gondolja senki azt, hogy én és elvbarátaim, vállalkozunk arra, hogy mint jó fiuk, a sarokban állunk és kommandóra szavazunk. " (E beszédet nagy éljenzés és taps fogadta.) Rubinek Gyula helytelenítette Nagyatádi konzekvenciáit. A belpolitikai helyzet súlyosságára hivatkozva kérte, hogy „ teljes erővel támogassák Bethlent és fogadják el változatlanul a miniszterelnök három pontból álló javaslatát. " Vele szemben Tankovics János - aki Nagyatádi veje volt - javasolta, hogy a párt fogadja el Bethlen első két pontját, a harmadikat azonban utasítsa el, illetve úgy módosítsa, hogy a „Kisgazdapártot fel nem oszlatja, ellenben szívesen látja mindazokat, akik más pártokból belépni akarnak. " Ez utóbbi megfogalmazást Hencz Károly nem tartotta megfelelőnek, mert így a miniszterelnök programját támogatóknak adják meg a pártba való belépés lehetőségét, nem pedig a párt programját elfogadóknak. Aggodalmai voltak Bethlen választójogi elképzeléseivel is, mert attól félt, hogy ha a nemzetgyűlés február 16-ig nem alkotja meg az új választójogot, akkor Bethlen a Wekerle-féle törvény alapján fog választatni. Iklódy-Szabó, Tomcsányi és Gömbös védték Bethlen programját és az általa szorgalmazott egységes párthoz való csatlakozás mellett érveltek. Ekkor Nagyatádi újból felszólalt. „Sajnálja - mondotta -, de elveihez ragaszkodik és nincsen abban a helyzetben, hogy a párt feloszlatásához hozzájáruljon. " Kérte, hogy a párt a 3. pontból álló határozatot vesse el. Kovács J. István is ilyen értelemben beszélt. Szerinte úgy a pártra, mint az országra nézve szerencsétlenséget jelentene, ha a pártot feloszlatnák. Rubinek-csoport látta, ha szavazásra kerül a sor, akkor kisebbségben maradnak. Ezért Rubinek 5 perc szünetet kért, amivel a szavazást kívánta elodázni. Erre azonban a Nagyatádi-csoport tagjai éktelen lármában törtek ki: „Nem hagyjuk magunkat becsapni! Nem kell az egységes párt, vegyék tudomásul!" - ilyeneket kiabáltak a Rubinek-csoport felé. Különösen Simonyi-Semadam és Dömötör Mihály hangoskodtak. Ez viszont a Rubinek-csoport tagjait bőszítette fel: „Betolakodott néppártiak. Mit akarnak itten? Itt nem lesz keresztényszocialista diktatúra!" - ilyeneket kiabáltak feléjük. Ebben a kiélezett helyzetben a pártszakadástól félők - mint például Czeglédy Endre, és Meskó Zoltán - közvetítő javaslatokkal próbálták leszerelni az élesen szembenálló csoportokat. Ezzel azonban egyik csoportban sem arattak sikert. Újabb hozzászólások és éles viták után Hencz Károly új 2. és 3. pontot terjesztett az értekezlet elé. Ezek így szóltak: „ 2. A párt hajlandó nevét a következőképpen kiegészíteni: Keresztény Kisgazda-Földműves és Polgári Párt. Egyébként a párt különállását, jellegét, függetlenségét, pártszervezeteit fenntartja. 3. A párt szívesen látja mindazoknak a csatlakozását, akik a párt programját és a miniszterelnök munkaprogramját magukévá teszik."