Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Változás és folytonosság - N. Fodor János: Szabolcs vármegye igazgatása és tisztségviselői 1301–1387 között

Az alispánok A megyésispán és az alispán viszonya A XIII. század végén a várispánságokból örökölt elem épült be a megyei szervezetbe. A megyésispán helyettesei, az udvarispánok (curialis comes) többnyire a várjobbágyok soraiból kerültek ki. Az 1290-es törvény azonban elrendelte, hogy a megyésispánok csak nemest állíthatnak helyettesükül. Ennek hatására az udvarispánok elnevezése is megváltozott, a curialis comes helyett egyre inkább a vicecomes elnevezés lett használatos.

7 Az alispánnak a megyésispán melletti helyettes voltát fejezte ki az oklevelek intitulaí/ójában gyakran használt forma, amely az alispánt a név szerint megnevezett megyésispán helyetteseként tűnteti fel. Például „Mi, Gotthárdfia János mr., Jakab és Pál mesterek szabolcsi alispánja...."" Holub József mutatta ki a megyésispán és az alispán közötti magánjogi kapcsolatot, melyben az utóbbi egyszerű alkalmazott, officiális volt a megye élén. A megyésispánok a XIV. század folyamán a saját famíliájuk tagjai közül választották helyetteseiket, akik általában a familiárisaik legelőkelőbbjei voltak. Ebből a csoportból kerültek ki a várnagyok, a birtokokat irányító gazdatisztek is. „A familiáris és ura között, kölcsönös egyezség alapján, pontosan meg voltak állapítva mindkét félnek a jogai és kötelességei", ennek alapján szolgálati szerződés jött létre közöttük.

9 A familiáris viszony felbontható szerződésen alapult, tehát teljes mértékben a megyésispántól függött az, hogy meddig tartja meg helyettesét hivatalában. Ha a főispánnak távoznia kellett hivatalából, akkor vele ment az alispánja is. Ezeket a változásokat jól szemlélteti a főispánok és alispánjaik névsora. A példák azt mutatják, hogy a XIV. század elején gyakran kisebb ügyekben is eljártak a főispánok, úgyhogy utasításokkal látták el helyetteseiket.

1

" Eleinte a király is a főispánnak küldte a parancsait, amelyet az továbbított a vármegye tényleges irányítóihoz. 7 A curialis comes kifejezést azonban néha később is használták, pl. 1315: A zichy és vásonkeői gróf Zichy család idősb ágának okmánytára I—XII. Pest-Budapest, 1870-1931. (a továbbiakban Z.) I. 151. 8 A nagykállói Kállay-család levéltára E—II. Bp., 1943. (a továbbiakban Kállay) 601.; - Egy másik esetben ezt olvashatjuk: „ Nos Michael filhis Michaeli gerens vices magistontm Jacobi et Pauli comitum de Zabolch... " Oklevéltár a Tomaj nemzetségbeli losonczi Bánffy család történetéhez I—II. Bp., 1908-1928. (a továbbiakban Bánffy) 92. 9 Holub, 1929. 138. Erre klasszikusnak mondható példa Pető szatmári ispánnak 1317-ből fennmaradt oklevele, amelyben Semjéni Mihály fia Mihályt szolgálatába fogadta, megbízta a megye vezetésével, és meghatározta a munkájáért járó jövedelmet. Anjou-kori okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis I—VII. Bp., 1878-1920. (a továbbiakban A.) 1. 428.; A főispán közjogi funkcióját magánjogi alapon ruházta az alispánra. Ez azért volt lehetséges, mert a korban a közjogot gyakran mint magánjogot kezelték. (Vö. Holub József: A főispán és az alispán viszonyának jogi természete. Bp., 1917). 10 Ezt példázza egy 1322 körüli oklevél is, amelyben Dózsa nádor, szabolcsi és szatmári ispán egy ügy halasztását rendeli el az alispánnak, Márki Pál bán fia István mesternek és a szolgabíráknak (Kállay 160).