Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Változás és folytonosság - Sipos József: Nagyatádi Szabó István és a második Bethlen kormány megalakítása

felsorolása után figyelmeztette a pártot: „ Magyarországon mindig az államot és kormányt szokták felelőssé tenni minden bajért, " mert az egyszerű emberek nem látják a bajok „összefüggését a világpolitikai és gazdasági helyzettel. " Ebben a konstellációban elismerte, a kormány követhetett el hibákat, de az „ általános helyzetért a békekötés és a nagyvilági események felelősek", E megállapítását helyeslés fogadta. És a helyzetelemzésnek azt a záró gondolatát is, hogy ha ezt a társadalmi elégedetlenséget „ egy szikrával lángra lobbantják, ennek az ország romlása lehet az eredménye. " Bethlen tehát ilyen érvekkel indokolta az egységes párt létrehozásának szükségességét. Az új párt munkaprogramjának általános elveit továbbra is a nemzeti, agrár és keresztény irányzatokban jelölte meg. Tartózkodni fog attól - mondotta -, hogy valamely osztálynak vagy felekezetnek az érdekeit más osztálynak és felekezetnek az érdekei fölé helyezze. Megígérte, hogy a kivételes hatalom alapján tett intézkedéseket és rendeleteket az eddigieknél gyorsabb ütemben fogja leépíteni. A szociális békét és megértést azokkal a munkásrétegekkel is érvényre kívánja emelni - mondotta -, amelyek a kormány politikájával nem értenek egyet, de az ország újjáépítésének munkájában közreműködni hajlandóak. Szükségesnek tartotta a magyar értelmiség azon értékes elemeinek megnyerését is, akik, „ bár nem állanak elvi ellentétben az uralmon lévő kormányzati iránnyal, de a közélettől eddig még mindig távol tartották magukat. " Bethlen hangsúlyozta: a felekezeti egyetértés ápolását a kormány „ különös kötelességének tartja. " És szilárdan ragaszkodik majd az alkotmányban lefektetett jogrendhez és szigorúan őrködni fog azon, hogy „semmiféle társadalmi szervezet jogosult működési körét túl ne lépje. " Ezután ismertette az egységes párt konkrét programját: A szabad királyválasztók és a legitimisták közötti ellentéteket úgy kívánta kikapcsolni, hogy a királykérdésben az 1921. évi XLVII. tc.-böl kiindulva a kormány „kellő diplomáciai előkészítés után," majd csak alkalmas időpontba fog lépéseket tenni. Addig is - ha szükséges -, törvényhozási úton is megakadályozza, hogy a nemzet egységét „felelőtlen propagandával" meg ne bontsák. Itt elsősorban a karlistákra célzott, amivel a szabad király választókat kívánta megnyerni. Törvényhozási és kormányzati téren a leendő kormány sürgős feladatai közé sorolta: a főrendiház reformját, az új választójogi törvény megalkotását, a törvényhatósági bizottságok korszerű reformját, az új sajtótörvényt és a cenzúra reformját. Szociális téren elsősorban a földreform gyorsabb ütemű végrehajtását ígérte. Ezt a földbirtok vagyonválts ágáról szóló törvény idevágó szakaszainak életbeléptetésével, az 1000 kat. holdon felüli birtokoknál a földbirtok vagyonváltságnak földben való leadását sürgős rendelet kiadásával, a házhelyekre vonatkozó törvény végrehajtásával és a házak felépítésének útjában álló pénzügyi nehézségek leküzdésével látta elérhetőnek. Ezen ígéretei lényegében egybeesetek Nagyatádi és hívei követeléseivel. Szociális programjában megígérte a munkásbiztosító törvény reformját, az egyesületi jog és a szakszervezetek törvényes szabályozását, az ipartörvény reformját, a hadiözvegyek és hadiárvák ügyeinek törvényes szabályozását, az állami és egyéb közalkalmazottak gyógykezelésének törvény útján való rendezését. A pénzügyi és közgazdasági téren Bethlen ígérte: az addig alkotott adóügyi törvények kiegészítését, egyrészt a ház és egyéb vagyontárgyak, valamint a háborúban szerzett