Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Változás és folytonosság - Szakály Sándor: Trianontól Párizsig (Magyarország lehetőségek és kényszerek között, 1920–1947

térségben és nem szabad, hogy bekövetkezzék még egy 1918-1919, amikor az ország kiszolgáltatottként állt a szomszédaival szemben és 1919-ben az ország jelentős részét román csapatok szállták meg. Az erők megőrzéséért síkraszálló Szombathelyi Ferenc ezért is igyekezett a magyar csapatokat minél előbb hazaszállíttatni a hadműveleti területről. A német katonai vezetésnél ezt lényegében sikerült is elérnie, hiszen 1941 decemberére csak kis létszámú magyar katonai erő maradt a megszállt szovjet területeken. Akár sikernek is tekinthetnénk ezt, ha közben nem állt volna be jelentős változás a háború menetében, illetve a hadviselő országok helyzetében. 1941 decemberében a japán-amerikai háború kitörését követően az addig csak európai méretű háború világméretűvé szélesedett. Decemberben Nagy-Britannia hadban állónak nyilvánította magát Magyarországgal - mivel Magyarország nem tett eleget a brit követelésnek, nevezetesen, hogy vonja ki csapatait a Szovjetunió területéről - és alig néhány nappal később a magyar miniszterelnök jegyzékben közölte az USA budapesti követével, hogy Magyarország a Háromhatalmi Egyezményből következően magára nézve is csatlakozik az USA-val magukat hadban állóknak nyilvánított hatalmakhoz, így Németországhoz, Olaszországhoz.

24 Ezt a mai napig is vitatott „sajátos hadüzenetet" az USA kormánya 1942 közepéig nem tekintette érdemlegesnek, mondván, hogy azt egy szuverenitásában korlátozott ország tette meg. A nyugati szövetségesekkel történt hadba kerülés mellett a továbbiakban egy másik fontos esemény is meghatározta Magyarország további sorsát, nevezetesen a német Wehrmacht Moszkva előtti veresége 1941 decemberében. A megállított, majd visszavetett német erők jelentős veszteségeket szenvedtek. Ez volt az első igazán érzékeny csapás a német haderőre. A veszteségek következtében felértékelődött a kisebb fegyvertárs országok hadereje, nyersanyag- és élelmiszerbázisa. A területi visszacsatolások alkalmával nyújtott német segítségért még be nem váltott csekket a német politikai és katonai vezetés most igyekezett benyújtani. Előbb Ribbentrop birodalmi külügyminiszter járt Budapesten, majd az ő tárgyalásai után - az általa megfogalmazott elképzelések realizálására - Wilhelm Keitel tábornagy, az OKW főnöke érkezett Budapestre. Ő már a részletekről kívánt tárgyalni. Keitel a Ribbentroptól nyert információk és a német politikai és katonai vezetés igényeinek megfelelően a teljes magyar haderő rendelkezésre bocsátását követelte a magyar tárgyalópartnereitől. Keitel „óhaja" igencsak meglepte a magyar felet, ám a hosszú, vitáktól egyáltalán nem mentes tárgyalások során sikerült elérni azt, hogy a németek 1942 tavasza-nyarára tervezett nagy támadó hadműveletéhez a magyar királyi honvédség a már megszállt területeken lévő alakulatai mellé egy kilenc gyalogdandárból és egy páncélos hadosztályból álló erőt bocsát a németek rendelkezésére. Az az erő a német követelésnek valamivel több mint egyharmadát tette ki. A honvédség kijelölt alakulatainak mozgósítása és az ígért hadsereg felállítása 1942 februárjában kezdődött meg, mely mozgósítás az államfői döntés értelmében nem 24 A nyugati hatalmakkal kapcsolatos hadba kerülés dokumentumait lásd Magyarország és a második világháború. Szerk. Zsigmond László. Bp., 1966. Harmadik kiadás. 348-354.