Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Változás és folytonosság - Szakály Sándor: Trianontól Párizsig (Magyarország lehetőségek és kényszerek között, 1920–1947

Németország úgy látta, hogy ez a helyzet számára veszélyeket rejt magában, a Szovjetunió elleni támadás esetén a balkáni szárny veszélybe kerülhet, ezért a Jugoszlávia elleni hadműveletek megindításáról döntött Hitler. A németek a hadműveletben Magyarországgal mint felvonulási területtel, de mint a harcokba is bekapcsolódó hatalommal számoltak. A magyar politikai és katonai vezetés nehéz helyzetbe került hiszen alig néhány hónappal korábban írták alá a magyar-jugoszláv szerződést - részben német ösztönzésre -, mely „örök barátság"-ot említett, és elvben nem zárta ki a területi kérdések tárgyalásos úton történő rendezését sem.

15 A németek határozott követelése és a revíziós célok elérésének gyors lehetősége azonban erősebbnek bizonyult a szerződésnél, és az ország közvéleményében is erősen megfogalmazódott az újabb siker - területi gyarapodás - iránti igény. Az 1941. április l-jén megtartott Legfelső Honvédelmi Tanács ülésén elfogadták a Jugoszlávia elleni támadáshoz történő csatlakozást, de csak abban az esetben, ha Jugoszlávia mint állam felbomlik - hasonló elvek alapján indult meg a szovjet Vörös Hadsereg támadása 1939. szeptember 17-én Lengyelország ellen -, a magyar kisebbséget veszély fenyegeti, illetve ha az adott területeken „vákuum" keletkezik.

16 Amidőn Teleki Pál gróf, a magyar miniszterelnök, a döntést követően olyan híreket kapott Londonból, hogy a magyar közreműködés egy Jugoszlávia elleni német hadjáratban brit hadüzenetet von maga után, öngyilkosságot követett el.

17 Ez az emberileg nagy tett azonban politikailag csak mint szerencsétlen lépés kezelhető, amely a későbbiek során olyan viták alapját képezte, melyek a tények vizsgálata helyett a világháborús szereplésünket etikai megközelítésbe helyezték. Mint ismeretes Teleki lépésével sem a Legfelső Honvédelmi Tanács döntését nem tudta megváltoztatni, sem a tervezett német támadást, illetve az abban történő magyar részvételt elodázni. Teleki halálát követően, miután a Jugoszláv Királyság az önálló Horvát Állam kikiáltását követően megszűnt, 1941. április 11-én megindultak a magyar királyi honvédség csapatai visszaszerezni az egykori magyar területeket, illetve azok egy részét. Rövid, kisebb veszteségeket követelő harcok után Magyarországhoz visszatért a Délvidék és a Muraköz. A magyar-román ellentéteket kiváltó Bánát ügyében a németek döntése saját megszállást eredményezett. A délvidéki hadműveletek befejezte után Magyarország - amelynek lakossága, illetve annak többsége ismét a revízió sikerét látta a területi gyarapodásban - a vágyott A szerződést 1940. december 12-én írták alá Belgrádban. A magyar törvényhozás mint az 1941. évi II. törvénycikket fogadta el és hirdették ki azt 1941. február 28-án. A törvény szövegét lásd Magyar Törvénytár. 1941. évi törvénycikkek. Bp., 1942. A szöveget közli Halmosy, 1983. 505. 16 Az 1941. április 1-jei Legfelső Honvédelmi Tanácsülésen történtekről lásd Náray Antal visszaemlékezése 1945. Sajtó alá rend. a bev. tan. és jegyz. írta: Szakály Sándor. Bp., 1988. 40-62. 17 Teleki Pál halálának körülményeivel napjainkig foglalkozik a történetírás és számos kutató. Egyesek az öngyilkosság tárgyát kétségbe vonják, így pl. Zakar András: Teleki Pál halála. Bécs, 1983.; - Az öngyilkosságot mint tényt fogadja el és a halál körülményeit is alaposan elemzi Tilkovszky Lóránt: Teleki Pál. Legenda és valóság. Bp., 1969.; Uő: Teleki Pál titokzatos halála. Bp., 1989.