Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Változás és folytonosság - Szakály Sándor: Trianontól Párizsig (Magyarország lehetőségek és kényszerek között, 1920–1947

jelentősebb összecsapások nélkül sikeresen lezajlott és jelentős - de csak kisebb létszámú magyarsággal lakott - területek tértek vissza Magyarországhoz. Megvalósult a korábban sokat emlegetett közös magyar-lengyel határ, melynek a későbbiek során még fontos szerep jutott, de a két ország számára már ekkor is komoly jelentősséggel bírt. Amikor 1939. szeptember l-jén kitört a német-lengyel háború, amely néhány napon belül európai méretűvé szélesedett, Magyarország semleges álláspontra helyezkedett, számos pozitív megnyilvánulással Lengyelország irányába. így pl. a magyar kormány, melynek élén már Teleki Pál gróf állt, elutasította a németek kérését Magyarország területén történő csapatszállításokra, végig fenntartotta a diplomáciai kapcsolatot Lengyelországgal, menekültek tízezrei számára tette lehetővé az országon történő átutazást, illetve a magyarországi tartózkodást, stb. A két nyugati nagyhatalom - Nagy-Britannia és Franciaország - Németország elleni hadüzenetét követően röviddel szovjet támadás indult - de ez nem Németország ellen, hanem vele egyeztetve, az 1939. augusztus 23-án aláírt Molotov-Ribbentrop paktum szellemének és tartalmának megfelelően - Lengyelország ellen. Európa eme két hatalmas diktatúrájának hadseregei néhány hét alatt legyőzték az 1938-1939-ben még oly magabiztos lengyeleket - akik szövetségeseiktől, a franciáktól és a britektől érdemi támogatást nem kaptak - és az országot felosztották egymás között. A két - megítélésem szerint - egymástól alapvetően csak színében elütő diktatúra melyek közül a német nemzetiszocializmus gazdasági és szociális téren messze felülmúlta a sztálini kommunizmust - egyezkedésének eredményeként 1940-ben előbb a három balti államot (Lettország, Litvánia, Észtország) csatolta a szovjet birodalomhoz Sztálin - aki korábban Finnországtól szerzett területeket -, majd Besszarábiát és ÉszakBukovinát követelte és kapta meg Romániától ugyanazon esztendő júniusában. Ezen követelés benyújtásakor felmerült egy esetleges magyar-szovjet együttműködés lehetősége is, amely Románia ellen irányult volna, és Magyarország esetében az „erdélyi kérdés" megoldásával kecsegtethetett volna. A szovjet ultimátumra adott gyors román igenlő válasz azonban ennek a lehetőségét végül is nem realizálta. Az európai háború 1939-1940-ben egyébként elég sajátos képet mutatott. A Szovjetunió „önvédelemből" 1939 decemberében megtámadta Finnországot, területek átengedését, illetve katonai támaszpontoknak finn területen történő létesítésének a lehetőségét követelve tőle. A megtámadott Finnország Nagy-Britannia, Franciaország, az Amerikai Egyesült Államok, Svédország, Magyarország támogatását élvezte többek között, míg Németország „tartózkodó" magatartást tanúsított. 1940-ben Németország egyértelmű helyzetet kívánt teremteni Európában, ezért hosszabb távú céljai megvalósítása érdekében megszállta Dániát, majd elfoglalta Norvégiát - nem sokkal előzve meg ezzel az ugyancsak hasonló lépéseket fontolgató briteket -, Hollandiát, Belgiumot, Luxemburgot és néhány hét alatt térdre kényszerítette Franciaországot, melynek egy részét meg is szállta. Európa országai - néhány semleges államot leszámítva, melyek a világháború éveiben, gyakorlatilag 1945 tavaszáig Németország nyersanyagszállítói és ellátói voltak - vagy német megszállás alá kerültek, vagy Németország szövetségeseiként, fegyvertársaiként működtek. Magyarország helyzete - 1939 őszén és azt követően is - sajátosan alakult. A németlengyel háborúban lojális maradt a lengyelekhez, az évszázados barátságra hivatkozva