Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Változás és folytonosság - Szakály Sándor: Trianontól Párizsig (Magyarország lehetőségek és kényszerek között, 1920–1947

Királyság (1929-től Jugoszláv Királyság) - elleni közös fellépés lehetősége biztosította.

7 Az 1920-as években megerősödő, majd 1927-ben szerződéses formát is öltő magyarolasz kapcsolatok erősödése ellenére úgy tűnt, hogy Magyarország a kisantant államai közül mégis a délszláv állam felé próbál nyitni - gondoljunk Horthy Miklós kormányzó 1926. évi mohácsi beszédére - remélve, hogy a békediktátum esetleges tárgyalásos alapon történő módosítása Jugoszlávia esetében elérhető. Az elképzelés azonban nem volt megfelelően megalapozott. Hasonlóan kudarcot vallottak Magyarország közeledési kísérletei a nyugati nagy „békecsináló" hatalmak, Franciaország, illetve Nagy-Britannia felé. Gyakorlatilag mind a két ország mereven elzárkózott minden olyan magyar kérés/kísérlet elől, amely a kialakult területi helyzeten akár csak minimális változtatást is igényelt.

8 A győztesek továbbra sem kívánták felülvizsgálni korábbi döntéseiket, a legyőzötteket nem akarták „keblükre ölelni". Miközben a magyar belpolitikában egy hosszú - és sikeresnek nevezhető - konszolidációs folyamat következtében sikerült a gazdasági és társadalmi problémák egy részét megoldani, enyhíteni a békediktátum utáni tragikus helyzeten, Európában újabb változások indultak meg, amelyek Magyarországra nézve sem maradtak hatás nélkül. A politikai és gazdasági válságok sorát átélő Németországban Adolf Hitler 1933-ban történt hatalomra kerülésével egy agresszív, a Párizs környéki békerendszer felülvizsgálatát és annak a vesztesek javára történő korrekcióját kívánó erő jelent meg Európa - és a világ - színpadán. Hitler elképzelései - a területi kérdések „újragondolása" - az I. világháborúban a legyőzöttek közé tartozó országok körében egyre inkább népszerűvé váltak. Úgy tűnt, s ezt a győztes európai nagyhatalmak is érezték, hogy a versailles-i rendszer nem tartható fenn kiigazítások nélkül, és néha szemüket lehunyva, fülüket befogva vették tudomásul Hitler lépéseit.

9 Nagy-Britannia és Franciaország ezen megváltozott, elnéző magatartása - amely Olaszország esetében a németekkel való szimpatizálást jelentette nem egy esetben - Magyarország számára azt sugallta, hogy az esetleges revíziós célok megvalósítása a már korábban támogatónak tekintett Olaszország mellett Németország segítségével realitássá válhat. A békediktátum, Trianon revíziója pedig gyakorlatilag az egész magyar 7 A Bethlen kormány külpolitikai törekvéseit, illetve az olasz irányultságú külpolitikai lépéseket lásd: Juhász Gyula: Magyarország külpolitikája 1919-1945. Bp., 1988. 104-118.; - Romsics Ignác: Bethlen István. Politikai életrajz. Bp., 1991. 175-196. 8 A nyugati hatalmak, elsősorban Franciaország felé Károlyi Gyula kormánya igyekezett közeledni. A kormány külpolitikai törekvéseiről részletesebben Márkus László: A Károlyi Gyula kormány bel- és külpolitikája. Bp., 1968. 203-271. Különös tekintettel „A kormánytámogató csoportok belső harcának éleződése és a Tardieu-terv" című fejezetre. 9 1935. január 13-án népszavazás dönt a Saar-vidék Németországhoz történő csatlakozásáról, 1935. március 16-án bevezetik az általános hadkötelezettséget, 1935. június 18-án aláírják a brit-német flotta-egyezményt, 1936. március 7-én Hitler felmondja a locarnói egyezményt, német csapatok vonulnak be a demilitarizált Rajna-övezetbe, 1938. március 12-13-án Németország megszállja Ausztriát, megtörténik az „Anschluss".