Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)
Változás és folytonosság - Bene János: Nyíregyháza román megszállása 1919–20-ban
nemzet érdekében felhívom a vármegye közönségénak figyelmét, hogy ezen rendeletem, valamint az előbbi rendeletek tiszteletben tartására és pontos végrehajtására. Másnap újabb rendelet hagyta el Jóba Elek nyíregyházi nyomdáját, melyen Frunzescu mellett Mateicu főhadnagy, a térparancsnok neve is szerepelt. Ebben, a szám nélküli, rendeletben újabb megszorításokról értesülhettek a vármegye és Nyíregyháza lakói: „ Tudomására hozzuk mindenkinek, hogy 1920. január hó 13-ával kezdődőleg este 10 órakor az összes korcsmák, kávéházak, vendéglők, mozgószinházak és más hasonló helyiségek bezárandók. Este 11 órán túl az utcákon járni tilos. Akik ezen idő után az utcán találtatnak, bekisértetnek. Folyó hó folyamán magánjellegű családi mulatságra engedélyt senki sem kaphat. A mai nappal kezdődőleg a villanyfény este 11 órakor eloltandó. Ugyancsak a mai nappal kezdődőleg az összes órák a vasúti óra szerint igazitandók Az összes helyi üzletek raktárak helyiségeiben a közszemlére kitett árucikkek áraifeltüntetendők... " 28 1920. január végén a megszálló parancsnokság elrendelte a 12 éven felüliek népszámlálását, melynek eredményeként kiderült, hogy Nyíregyházán 28300 ember élt akkor, ebből 13111 férfi és 15189 nő. A lakosság túlnyomó többsége magyar: 28047 fő, a többi más nemzetiségű (német 86, tót 72, cseh 20, lengyel 18, bolgár 17, zsidó 15, orosz 10, román 7, szerb 4, horvát 2, rutén 1, francia l). 29 „Eleinte azt hittük, hogy talán azt akarják megállapítani, hogy hány idegen nemzetiségű egyén tartózkodik Nyíregyházán, későbben azt hittük, hogy talán termény requirálással fog összefüggni ezen népszámlálás, semmi esetre sem gondoltuk azonban azt, hogy aljas gondolkodásukkal egy újabb hadi sarczot akarnak kiróni a városra az által, hogy az összeírod 12 éven felüli lakosok részére személyazonossági igazolványt állíttatnak, amelyet mindenkinek 4 koronáért kellett megváltani. Ennek végrehajtására azonban már idejük nem volt, a pénzt azonban behajtották az állampénztáron. " - írta Bencs Kálmán, 3 " majd a jelentésében még hozzátette, hogy frunzescu lehetetlen szereplése felettes katonai hatóságának is feltűnhetett, mert hirtelen elvezényelték és helyette Lazarescu ezredest küldték Nyíregyházára, aki megértő magatartásával a megszállás hátralévő napjait tűrhetővé tette számunkra. " 31 1920. február 26-án jelent meg a sajtóban az erdélyi csapatok főparancsnokának, Mardarescu tábornoknak a felhívása, mely szerint a román csapatok az antanttal és a magyar kormánnyal történt megegyezés értelmében kiürítik a Tiszántúlt. A magát a rend és béke „őrének", a jogrend és polgári biztonság „védelmezőjének" tekintő, az atrocitásokról tudni mit sem akaró román hadsereg ezen közleményét szó szerint idézzük: ,J.zon órában mikor a román hadsereg kiüríti a Tiszától keletre lévő területet, a román csapatok parancsnoksága ezen terület polgárságának tudomására hozza, hogy a román megszállást csakis a magyar vörös hadsereg 1919. évi nyári támadása idézte elő. (kiemelés tőlük! - B. J.) Ezen terület békés 27 JAM. Tört. dok. 67.390.1.6. 28 Uo. 67.390.1.3. 29 Nyírvidék, 1920. január 31. 3. 30 SZSZBML, V. B. 181. jkv. 1920. március 19. 2. sz. 31 Uo. V. B. 181. Polgármesteri jelentés az 1920. évről. 4.
