Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Változás és folytonosság - Bene János: Nyíregyháza román megszállása 1919–20-ban

mozgalom kéréseit teljesen figyelmen kívül hagyva, csak egy hónap múlva engedték szabadon.

16 A vörös hadsereg által 1919. július végén megindított tiszai offenzíva kudarca, a román csapatok Budapestre való bevonulása, a tanácskormány lemondása után a megszállt területeken a helyzet szinte gyökeresen megváltozott. Ha eddig még voltak is illúziók, hogy a román királyi hadsereg csak a bolsevizmus letörésére, a rend és biztonság megóvására jött, augusztus eleje után mindez a múlté lett. Egy-két nap alatt nyilvánvalóvá vált, hogy a megszállás célja az ország kirablása, természeti és anyagi kincseinek elszállítása, elpusztítása. Egyre ritkább a rekvirált javakért való fizetés, helyette az erőszakkal történő foglalás, a gépek, üzemek leszerelése, elszállításába lakosság terrorizálása a valóság. A városi közgyűlés mindezt már csak tehetetlenül szemlélheti, s amikor a gazdasági intéző - a sok közül - bejelenti, hogy a császárszállási gazdaságban addig 1020 mázsa szénát vittek el a katonák igazolvány és térítés nélkül, a határozat csak annyi, hogy a kárt a vagyonleltárból törölni kell.

17 Hasonlóképpen töröltették mindazon evőeszközök hiányát, mely a 16. román hadosztály sóstói tiszti étkezdéjében keletkezett eltávozásuk után.

18 A román katonaságnak helyt adó középületek, iskolák, szállodák, laktanyák sem vészelték át sértetlenül a megszállás 10 és fél hónapját. Igazán jó példa a beszállásoltak viselkedésére a Korona szállóban történtek. 1919. december 5-én Papp Lajos bérlő kérte Kovács Tibor városi mérnököt és Borbély János gazdasági intézőt, hogy együtt mérjék fel a szállóban, különösen annak nagytermében keletkezett károkat. Az 1919. december 5-én kelt jegyzőkönyv tanúsága szerint a nagyteremben betörtek 15 különböző nagyságú ablakot, a nagyterem ajtajának nagy ablakát, a feljáró ajtó két ablakát, az étterembe vezető ajtó nagy ablakát, leszakítottak és elvittek két elektromos falikart, a nagyteremben másfél négyzetméteren a parkettát kiégették, mert ott a román katonák tüzet raktak, úgy melegedtek. Minden helyiségben a falakat leverték, újra kell mindenütt festeni. Három hét múlva, mire sikerült mindent kitakarítani, az 1919. XII. 27.-én folytatólagosan felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint a mellékhelyiségek minden pissoire-ját és ülőkéjét is összetörték a megszállók. A kár 2223 koronára rúgott. A bérlő szerint korábban is voltak rongálások, de ez az utóbbi, Szávu őrnagy századának műve már akkora, hogy a kijavításához a városnak kellene segítséget adnia.

19 Itt kell szólnunk a város magatartásáról. Amikor a település iparosai, kereskedői, a városi ingatlanokat bérlők kártérítésre jelentkeztek, a képviselőtestület - saját jól felfogott érdekében - arra az álláspontra helyezkedett, hogy ahol a román katonaság miatt a magyar magánfelek károsodtak, az magánügy, ott a várossal szemben követelésük nincs. Hasonlóképpen válaszoltak Papp Lajos kérésére is, előhozva a bérleti szerződést, mely szerint a bérlő kötelessége a várostól átvett színvonalon üzemeltetni a szállót. így nem akartak fizetni a fakereskedőknek sem, holott a kiadott faanyagot a rekviráló bizottság 16 SZSZBML, V. B.181. jkv. 1919. augusztus 29. 381. sz. 17 Uo. V. B. 181. jkv. 1919. augusztus 16. 331. sz. 18 Uo. V. B. 186. III. 1919/1705. 19 Uo. V. B. 186. III. 1919/2534.