Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Változás és folytonosság - Takács Tibor: A nyíregyházi képviselőtestület választott tagjai (1902–1939)

Míg a városi intelligencia véleményét a helyi újságok képviselték és terjesztették, addig a leginkább támadott gazdáknak nem voltak ehhez hasonló fórumaik. Ám éppen a sajtó pártatlanságát mutatja, hogy olykor teret nyújtott a gazdák számára is, akik az éles támadásokra kénytelenek voltak válaszolni. Ennek egyik legöntudatosabb példája ifj. Tomasovszky Mihálynak az „összes csizmások nevében" írt levele 1911-ből. Szerinte „gyenge erkölcsi bátorságról" és „szinte komikus tájékozatlanságról" tesznek tanúbizonyságot azok, akik félnek a gazdák nagy számától a képviselőtestületben. Valóságos szegénységi bizonyítványt állítanak ki magukról, akik „nagyúri gőgtől" vezéreltetve féltik a várost a „kloákától". „Elismerjük nagyon szívesen, hogy a gondosan simára és fényesre fésült koponyákban sok követésre és megszívlelésre méltó gondolat születik meg, hogy a sevró, meg lakkcipőkben kényeskedő lábak okos és egészséges ideálokért hevülő főt hordozhatnak. " - írta, ugyanakkor „ természetes tanyasi gondolkodásmódjukkal" ők is meg tudják ítélni, hogy mi a jó és helyes. Hiszen „ a csizma, illetve a kloáka évről-évre kiveszi a maga részét a város fejlesztésében": megszavazták a piac sétatérré alakítását, a Sóstó fejlesztését, a polgári iskola bővítését is, tehát csupán dacból nem tesznek a városfejlesztési tervek ellen. A „topánkás urak" a „fitymálás és gúnyolódó lemosolygások helyett" inkább az összefogásra törekedjenek.

49 A két világháború között az erőviszonyok - úgy tűnik - végképp az intelligencia, azon belül is az állami hivatalnokok és az egyházi értelmiség javára dőlt el. Az ellentétek nem is jelentkeznek olyan éles formában, mint a dualizmus évtizedeiben, ehelyett elsősorban persze értelmiségi részről - a foglalkozási és felekezeti csoportok „arányos" képviseletét hangsúlyozták. Ugyanakkor a szembenállás politikai síkra terelődött: a hivatalos vezetés egység-táborában ugyan szinte minden társadalmi réteg képviseltette magát, ám a gazdák (és természetesen az iparosok, kereskedők, értelmiség) egy része a polgári és kisgazda ellenzék egyik fő bázisává vált. Ennek rengeteg más összetevője is volt, hiszen a húszas évek vége és a harmincas évek eleje egyébként is a kisgazda ellenzéki politizálás felfutási ideje, ám nyilvánvaló, hogy Nyíregyházán a város vezetését a 19. században megszerző értelmiség és az onnan kiszoruló gazdák hagyományos szembenállása is szerepet játszott ebben. Mégis, ezek az ellentétek már nem jelentkeztek olyan éles formában, mint korábban. A további kutatások ugyan jobban megvilágíthatják a képviselőtestületen belüli erővonalakat, az egyes táborok erőviszonyait, első ránézésre azonban úgy tűnik, hogy a politikai egység volt a legfontosabb, mindent annak rendeltek alá, így az esetleges konfliktusok nem, vagy csak ritkán, kerültek nyilvánosságra. A választott képviselet vizsgálata alapján megállapítható, hogy a város vezetésének „hagyományos" elemei, így a gazdák és az iparosok, fokozatosan teret vesztettek a vezetésre képzettsége, hivatali tapasztalatai folytán rátermett értelmiségi elemekkel szemben. Habár az alacsony közgyűlési részvétel és más tényezők alapján megkockáztatható, „Ne féljenek a kloákától." Nyírvidék, 1911. december 24. (az én kiemeléseim) A lap teljes terjedelemben közölte a levelet, „tanúságot tévén soraival arról az egészséges intelligenciáról, amelynek ereje ezt a 150 és néhány esztendővel ezelőtt ide, a szinte idegen levegőbe telepített népet a mai, hatalmassá fejlett Nyíregyháza létrehozására képesítette. " (szerkesztői megjegyzés Uo.)