Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Változás és folytonosság - Takács Tibor: A nyíregyházi képviselőtestület választott tagjai (1902–1939)

közoktatásügyi miniszter Jász-Nagykun-Szolnok megyébe helyezte át.

29 Természetesen a repatriáltak nem feltétlenül voltak „idegenek": a Délvidékről idekerült Eötvös Pál, a királyi adóhivatal főnöke például iskoláinak egy részét Nyíregyházán végezte. Sikorszky István iparfelügyelő a közeli Vencsellőn született, Nyíregyházán érettségizett, ezután különböző iparfelügyelőségeken dolgozott; 1919-ben Pozsonyból utasították ki, s rövidesen Nyíregyházára került. Voltak természetesen szorosabb helyi kötődéssel rendelkező tisztviselő-képviselők is: a már említett Lakner Ödön mellett Tóth Pál törvényszéki tanácselnök feltétlenül ide tartozik. Tóth Pál ugyan Miskolcon született, s tanulmányait is itt illetve Egerben végezte, ám 1896-tól Nyíregyházán működött, először a járásbíróságon majd a törvényszéken. A tisztviselőkkel kapcsolatos lényeges változás volt a dualizmus utolsó évtizedeihez képest, hogy megjelentek a választott képviseletben a magántisztviselők. Ezt a csoportot szinte teljes egészében bankigazgatók tették ki: Meskó Elek a Nagytakarék elnök-vezérigazgatója, a MNB fiókjának bírálóbizottsági tagja, Báthory István a Nemzeti Hitelintézet, Scheer István a Magyar Általános Hitelbank, Gál Lajos pedig az Angol-Magyar Bank nyíregyházi fiókjának volt az igazgatója- Mellettük még Imre János, a Nyírvízszabályozó Társulat igazgató-főmérnöke jutott be. Ez nem jelenti azt, hogy 1929 előtt ez a szféra képviselet nélkül maradt volna: a vezető banktisztviselők nagy része ugyanis a virilis tagsággal rendelkező bankok megbízottaiként, esetleg - mint Meskó Elek - maguk is legnagyobb adófizetőként, a képviselőtestület tagjai voltak. (Ugyanez igaz a Nyírvíztársulatra is, a húszas években éppen Imre János képviselt.) Fokozottabb választási szerepvállalásában minden bizonnyal az játszott közre, hogy 1929 után - amikor az intézmények virilis tagsága megszűnt, és vagyonuk, jövedelmük után sem lehettek tagok csak választás útján kerülhettek a közgyűlésbe. A tisztviselők mellett az ügyvédek is jelentős csoportot képviseltek értelmiségen belül. A század elején 18 képviselői helyet szereztek (az összes 6 %-a), ebből 11-et az utolsó választásokon, azaz 1914-ben és 1917-ben. A két világháború között 30 hellyel (15,3 %) a gazdák mögött az egész testületben a második legnagyobb csoportot alkották. Ráadásul a szakma elitje adója révén került oda, s sokszor a nők (és egyes intézmények) megbízottai is közülük kerültek ki. Éppen ezért a választásokon inkább a „második vonal" indult, ám ők is a város elismert és sikeres ügyvédei voltak, akik a közélet legszélesebb területein tevékenykedtek; társadalmi szervezetekben, mint pl. a későbbi főispán, Mikecz Ödön, a Bessenyei Kör főtitkára és egy sor más egyesület vezetője, pénzintézetek vezetésében, mint Klár András földbirtokos és tőzsdetanácsos, vagy Juhász Sándor, aki a Nyíregyházi Takarékpénztár Egyesület igazgatója majd ügyvezető igazgatója volt. Mások a politikai életben voltak aktívak: Sasi Szabó László, a Nyírvidék felelős szerkesztője, a korábbi 48-as ellenzéki, az Egységes Párt helyi szervezetének szervezője és elnöke. Az egyik legnagyobb tekintélynek örvendő ügyvéd volt, kimaradása 1929 és 1936 között így nagy meglepetést keltett. A két háború között az ellenzék prominens személyiségei is sokszor az ügyvédek közül kerültek ki, mint Nánássy Imre, a polgári és kisgazdapárt egyik vezetője (igaz, végül hivatalos listán jutott be), 29 SZSZBML, V. B. 186. 1127. d. II. 1936/5. 18 498/1937.