Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 15. (Nyíregyháza, 2001)

Változás és folytonosság - Takács Tibor: A nyíregyházi képviselőtestület választott tagjai (1902–1939)

Az ipartestület és más szakmai szervezetek által jól szervezett iparosságnak tehát jó esélye volt arra, hogy jelöltjeiket megválasszák, így súlyának megfelelő képviselethez jusson. Ezt minden bizonnyal azért is szorgalmazták, mert adófizetés révén még a legtekintélyesebb, leggazdagabb mesterek számára is meglehetősen kevés esély volt a bekerülésre. (Az iparos virilisek száma csak az 1940-es években nőtt meg számottevően.) Általában a legjelentősebb, legtöbb embert foglalkoztató iparágak közül mind képviseltette magát a városi parlamentben. 1902 és 1917 között 100 helyre választottak iparost, legtöbbször, 16 alkalommal hentest és mészárost. Őket a kocsigyártók követték 9, illetve a kerékgyártókkal 10 hellyel, majd a ruházati ipar következett, a szabók 9, a csizmadiák és a cipészek 7-7 hellyel. Számottevő volt még az asztalosok, a lakatosok és az építészek (6-6) képviselete. A két világháború között már nem volt olyan ágazat, amely kimagaslóan sok képviselőt küldött a testületbe: a 27 helyre megválasztott 15 személy 12 iparágat képviselt. Ugyanakkor az ágazati megoszlásnak a dualizmus utolsó évtizedeiben megfigyelhető „modernizációja" csak részben folytatódott tovább. Már a század elején teret vesztettek kocsigyártók, a csizmadiákkal szemben - noha ezek súlya számottevően nem csökkent - növelték részesedésüket a cipészek, és a szabók között is csak egyetlen szűrszabó szerepelt; ezen „régi" mesterségek képviselői a harmincas években egyáltalán nem lettek képviselők. Ugyanakkor míg a tízes években egyre nagyobb számban kerültek be az elsősorban városi szolgáltatásokat nyújtó iparosok (fényképészek, szobafestők, borbélyok), addig 1929 után erre nem volt példa. Az iparosok szervezésében és mozgósításában fontos szerepet betöltő ipartestület szinte valamennyi vezető tisztségviselőjét beválasztották a képviselőtestületbe.

27 A többség több szakmai és kulturális szervezet vezetőségének a tagja, és a helyi közélet más területein is szerepet játszott, például az egyházak világi vezetésében, sport- és társadalmi egyesületek munkájában. Az ipartestületi elnökök közül választott képviselő volt például Pívnyik András kocsigyártó, ProkPál hentes és mészáros, vagy Zomborszky Dániel szabómester. Az 1892-ben önállóvá váló Zomborszky 1896-tól tevékeny részt vállalt az ipartestület munkájában, amelynek előbb alelnöke, majd - három év megszakítással - 1912 és 1930 között elnöke volt, mindeközben 1902-től 1933-ig valamennyi városi választáson sikerrel szerepelt. A legtekintélyesebb iparosok közé tartozott Pisszer János építőmester is, aki számos, a város arculatát meghatározó épületnek a tervezője, kivitelezője volt. Amellett, hogy elöljárósági tagként, elnökként, szakosztályi elnökként tevékeny szerepet vállalt az iparosság mozgalmaiban, a közélet más területein is igen kiterjedt munkát végzett. A városi képviseletnek hol választás, hol adófizetés révén tagja, emellett sokáig megyebizottsági tag, római katolikus egyháztanácsos; elnöke volt - többek között - a nyíregyházi háztulajdonosok egyesületének, a munkás rokkant-segélyező egylet helyi fiókjának, azonkívül tagja számos helyi és országos társadalmi és szakmai szervezetnek. Kiterjedt publicisztikai munkásságot is folytatott helyi és országos lapokban; a Nyírvidéknek állandó munkatársa is volt. Az 1929-től folyamatosan választott Ennek alátámasztására lásd az ipartestület 1908-as és 1913-as elöljáróságát: SZSZBML, XV. 8.2. d. Tóth és társa 1909. A nyíregyházi ipartestület évi jelentése az 1908. évről, Nyíregyháza, 1909.; - Illetve Uo. Klafter 1914. A nyíregyházi ipartestület 1913. évről szóló XXIX. évi jelentése, Nyíregyháza, 1914.