Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Levéltártörténet - Balogh István: Szabolcs vármegye levéltára (1550–1767)

nyomán elrendelte, hogy a bírósági akták rendezésének előrehaladásáról tizenöt naponként neki a megyehatóság rendszeres jelentést küldjön.

147 A következő, közel egy évnyi időszak alatt a főispán rendelkezései két célt kívántak elérni. Az egyik az volt, hogy Schemberger á vállalt megállapodás szerint 1767-tel bezáróan a megkezdett munkát fejezze be november l-re. A másik törekvése arra irányult, hogy az 1768-tól kezdve felgyűlt, de lajstromozatlanul maradt iratokat a hétszemélyes tábla által kiadott rendben vegye nyilvántartásba. Az első törekvése — Schemberger sértődöttségét ez váltotta ki — sikerrel járt, a második azonban csak részleges eredményt hozott. II. József igazgatási reformjának felszámolása után ez utóbbi munka még nem volt befejezve. Ettől az időponttól kezdve a levéltárügy két ágon futott. Az egyik a hétszemélyes tábla által szorgalmazott, 1768 óta rendezetlen bírósági iratok lajstromozása, amely miatt a jegyzők voltak a felelősök. A másik, a Schemberger Ferenc által felvállalt munka, amelyről most derült ki, hogy — a megállapodásban ugyan nem volt róla szó —, hallgatólagos megegyezéssel záró évének mind a lajstromozó, mind a megye vezetősége a megállapodás évét tekinti. Ennek a rendezését kívánta november elsejével beterjesztetni, beleértve a már elkészült és a befejezéssel elkészítendő elenchusok másolatának elkészítését is. A megye vezetősége már korábban is foglalkozott az 1768 utáni iratok ügyével. 1784 októberében Osváth Lajos másodjegyzőt egyenesen azzal a feladattal választotta meg a közgyűlés, hogy első dolga legyen az irattár rendbehozatala. Most további feladatának tették a lajstromok másolatának elkészítését is.

148 A főispán sürgető parancsai szinte hetenként jöttek, októberben már a Schemberger által vállalt munka november l-re történő minden módon való befejezésének sürgetésével. Szeptember 22-én és 26-án a megye azt jelentette, hogy még 7 év lajstromozása van hátra, de Schemberger lehetetlennek tartja a határidőre való befejezést. A főispán október 6-án kemény hangon utasította a megyehatóságot: „Schemberger szerződött lajstromozó úr költségére a vármegye annyi számú személyt vegyen fel, amennyi a november 1-i határideig való befejezéshez szükségesnek látszik " A másik —1768 utáni iratok — lajstromozásához pedig engedélyezi két személy alkalmazását, az egyiket 2, a másikat 1 rénes forint napidíj mellett.

149 A befejezésre kitűzött határnap, 1786. november 1. előtt egy héttel a megye korábbi jelentésére Teleki főispán kemény hangon intette a regestratort: „ minél gyorsabban igyekezzék a munkával, s ezzel hírének és tisztességének, a közjó iránti buzgalmának alkalmas bizonyítékát adja ".

150 Az állandó és mind szigorúbb hangú sürgetésnek eredménye is lett. Arra nincs adatunk, hogy a befejezéshez valóra váltották-e a főispán fenyegetését, a Schemberger költségére történő írnok-segéderők fogadását. De december 11-én a megye közölte a főispánnal, hogy az 1767. évvel a levéltárban lévő iratok lajstromozása készen van, viszont az 1767 utáni iratok lajstromozatlanok, miután az addigi jegyzők már megváltak hivataluktól, őket kötelezni a IV. A. 1. Fasc. 26. No. 6. 1786. Két ilyen jelentést ismerünk, mindkettőt Schemberger Ferenc küldte, az egyiket 1786. augusztus 11—31. között, a másikat december végéről és 1787. január első napjaiból. Ezekből kiderül hallatlan munkabírása: a vasárnapokat is munkával töltötte.; XXXIV. 1. 1786. szept. 1. IV. A. 1. Fasc. 26. No. 7. 1786. IV. A. 1. Fasc. 26. No. 20. 1786. A megye által Schemberger részére készített másolat. XXXIV. 1. 1786. okt. 6.; Augusztus 26-án a főispán már engedélyt adott egy személy alkalmazására a levéltár rendezése miatt 1 forint 30 krajcár napidíj mellett. A felvett személy egy hónap múlva kérte napidíjának 2 forintra való felemelését. IV. A. 1. Fasc. 26. No. 8., 17. 1786. IV A. l.Fasc. 26. No. 23. 1786.