Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Előadások 1848–1949-ről - Egyed Ákos: Bem és a székelyek

EGYED ÁKOS Bem és a székelyek 1848 szeptemberében, Jellacic támadásával majdnem egy időben, szeptember 13-án a naszódi 2. román határörezred parancsnoka, Úrban alezredes bejelentette, hogy felmondja az engedelmességet a magyar kormánynak, s megindította a toborzást az ezred kiegészítésére. Ezt követően szeptember 15-én megkezdődött Balázsfalván a harmadik román nagygyűlés, amely elhatározta 195 000 felkelő felfegyverzését, 15 légió szervezését, s ugyanott Erdélyt román prefektúrákra és tribunátusokra osztották fel. Minden prefektúrában egy-egy légiót kellett a határozat szerint felállítani.

1 Mindez Puchner tábornoknak, az erdélyi reguláris haderő főparancsnokának tudtával és irányításával történt, s rövidesen megindultak a magyar nemzetőrségnek lefegyverzését célzó támadások. Ezek polgárháború kirobbanásához vezettek. Ennek során az egyesített császári erőknek s a velük szövetkezett erőknek sikerült lefegyverezni az erdélyi magyar nemzetőrségek nagy részét, s a maradék magyar fegyveres erőt a Csúcsai-szorosig kiszorítani. Fennállt annak a veszélye, hogy Nagyváradnál az erdélyi ellenforradalmi fegyveres erő hátba támadja Magyarországot. Hogy ez mégsem következett be, az két tényező közbelépésén múlott: először azon, hogy a legtávolabbi székely széknek, Háromszéknek sikerült megszerveznie önvédelmi harcát, ami visszatérésre késztette a Magyarország ellen indított reguláris alakulatokat, másrészt, mert az Országos Honvédelmi Bizottmány elhatározta, hogy a Csúcsaiszorosban és a Partiumban levő erdélyi haderőt újjászervezi, s Erdélyt visszaveszi. Mindenekelőtt olyan főparancsnokra volt szükség, aki képes ezt a gyenge, rosszul felszerelt, demoralizált haderőt talpra állítani, s Erdély visszavételére képessé tenni. Több név felvetése és elejtése után Kossuth Lajos 1848. november 29-én Bem lengyel tábornokot nevezte ki az erdélyi magyar haderő főparancsnokává. A választás a lehető legjobb volt; három hónap alatt Bem tábornok kiűzte Erdélyből az általa vezetett seregnél háromszor nagyobb, jobban felszerelt ellenséget, amelyet pedig már akkor jelentős cári erők támogattak. Kétségtelen: Bem tábornok sikerét a parancsnoksága alatt álló összes haderővel érte el, amelyben erdélyi s magyarországi magyar egységek mellett a bécsi és a lengyel légiónak is kiemelkedő volt a szerepe. Az sem titok, hogy Bem tábornok mind az erdélyi, mind a bánsági hadjáratában nagymértékben támaszkodott a székelységre. A kérdés számos aspektusa azonban kevésbé ismert, és ez eléggé indokolja, hogy Bem tábornok és a székelység kapcsolatait kutassuk. Ennek során a következő kérdésekre kell választ keresnünk: - mikor és hogyan figyelt fel Bem tábornok a székelység potenciális katonai erejére, - hogyan vonta be a hadseregbe a távoli Székelyföld katonaságát, - s —• talán ez a legfontosabb, mert legkevésbé ismert — mivel magyarázható a különösen erős kölcsönös vonzalom, azaz hogyan, mi által talált egymásra a lengyel hadvezér és a székely-magyar katona. 1 Részletesebben Egyed Ákos: Erdély 1848-1849. I. Csíkszereda, 1998. (a továbbiakban Egyed, 1998.) 159. 179.