Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Levéltártörténet - Fodor István: A vajdasági levéltárak az ezredfordulón (különös tekintettel a zentai Történelmi Levéltár tevékenységére)

A Vajdaság minden levéltárában van magyar nyelvű anyag, amelynek mennyisége az impérium- és rezsimváltozások, valamint a dokumentumok keletkezése óta eltelt idő függvénye. Természetesen lényeges még, hogy egy-egy régióban mennyi magyar élt. „Az 1918 előtti magasabb területi szervek közül a megyék Bács-Bodrog, Torontál és Temes és a törvényhatósági jogú városok Zombor, Szabadka, Újvidék, Pancsova, Versec, Fehértemplom, Nagybecskerek, Nagykikinda, Zenta és Magyarkanizsa levéltári anyaga a legjobban megőrzőitek" — állapította meg Dobos János. Ide kívánkozik egy kiigazítás. Mivel a megyék, városok, községek iratai csak 1946-tól kezdődően kerültek levéltárakba, továbbá 1945-50 között csak a zentai Levéltárban két vagonnyi levéltári anyagot semmisítettek meg a „szocialistapapírgyűjtési versenyben", így Dobos megállapítása ellenére is, sok esetben hiányos levéltári anyaggal kell számolnunk. A Vajdaság területén 1920-tól szűnt meg a magyar nyelvű hivatalos írásbeliség. A két világháború közötti időszakból főként a civil szervezetek, egyesületek munkája nyomán maradt fenn magyar nyelvű levéltári anyag. Az 1941-44 közötti időszakból levéltárunkban adóhivatalok, városok, községek, anyakönyvi hivatalok, közjegyzők magyar nyelvű levéltári anyagát őrizzük 148 iratfolyóméter mennyiségben. A II. világháború utáni néhány évben szinte kizárólag szerb nyelvű iratok keletkeztek. A decentralizáció időszakában a tömbben élő magyarság területén már beindult a magyar írásbeliség, majd 1972-től 1988-ig hatalmas mennyiségű „papír" keletkezett, szinte mindent fordítottak szerbről magyarra, illetve magyarról szerbre. Napjainkban a hivatalos nyelv a szerb, annak is a cirill betűs változata. Magyar anyag ismét csak a civil szférában keletkezik. Becsléseink szerint a zentai levéltárban őrzött 4286 folyóméter levéltári anyag 60 %-a szerb, 35 %-a magyar, 5 %-a pedig latin és német nyelvű. A tíz vajdasági levéltárban őrzött magyar nyelvű iratanyag mennyiségi kimutatása alapos statisztikai feltárás nélkül lehetetlen. A levéltári kutatás jogi szabályozása Az első, 1951-ben meghozott szerbiai levéltári törvényben az egész jugoszláv levéltári jogalkotásban egyedülálló kísérlet történt. Eszerint a művelődési miniszter által kiadott szabályzatban kellett volna rögzíteni, hogy milyen jellegű „történelmi-levéltári anyag" nem kutatható. Ez a szabályzat sohasem készült el. A később megjelent szerbiai törvények a levéltárak hatáskörébe helyezik a levéltári anyag kutatási feltételeinek meghatározását, de mindegyikbe beépítettek egy bármikor használható „féket". Nem kutatható az az anyag, amely tartalmának nyilvánosságra kerülése sérti az állam, társadalmi közösségek és polgárok érdekeit, valamint amelyből ügyviteli titkok kerülnének illetéktelenek birtokába. A hazai kutatók számára végső soron a levéltár igazgatója engedélyezi a levéltári anyaghoz való hozzáférést. Gyakran komoly fejtörést okoz, hogy a kutató által kért anyag feltárása az adott pillanatban sérti-e az állam érdekeit és a személyiségi jogokat. A külföldi állampolgárokra a hatályos törvény 95. szakasza vonatkozik. A külföldiek a levéltári anyagot külön engedély alapján használhatják. A kutatási engedélyt a tényleges kölcsönösségről szóló nemzetközi szerződéssel, illetve a meghatározott szervezetek ilyen megegyezésével összhangban, az érintett anyagot őrző szervezet előzetes véleménye alapján a művelődési minisztérium adja ki.