Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Levéltártörténet - Balogh István: Szabolcs vármegye levéltára (1550–1767)

Ezután összeállította a megmaradt akták sorozatát, tekintet nélkül arra, hogy tárgyuk, igazgatási vagy bírósági. Minden aktára rávezette az évet és fasciculusszámot. Az egyes éveken belül időrendben az akták egytől kezdődő folyamatos számot kaptak, a sorszám után az év is fel van tüntetve. Ha a jegyzőkönyvben az aktákba foglalt ügyre utalást talált, ott az akta számát bejegyezte. Az ügyintézés jellege szerint az aktákat három osztályba sorolta: igazgatási, bírósági és büntetőperek szerint megkülönböztetve, de mind a három osztályt a megfelelő évek fasciculusában együtt tartotta. Miután a bíróságiak jogbiztosító iratok voltak, ezekre fordította a legtöbb gondot. Ezekhez négy különböző elenchust készített tíz kötetben (Elenchus rerum judicialium), részletes tartalmú kivonattal (1335-1767 évkor, 1228-1237 raktári szám). Ezeket egy névmutató és egy helymutató egészítette ki, de csak utalással, hogy a tárgykivonat tíz kötet melyikében milyen szám alatt található. Részletes kivonattal ellátott elenchust készített Elenchus familiarum címmel két kötetben (1550-1767). Ezek raktári száma 1242-1243. A büntetőperekhez is külön betűsoros névmutató, elenchus készült egy kötetbe (1554-1767). Ennek raktári száma 1278. Az igazgatási iratok 4 kötete hosszú címet visel. Ez csak az 1550-től kezdődő jegyzőkönyvek és megmaradt iratok lajstroma, de világosan érzékelteti, hogy mi található bennük.

156 A Szatmár megyei levéltár rendezése során — amit az itt lévő anyagból meg lehet állapítani — ugyanazt a lajstromozási rendszert követte, mint Szabolcs megyénél. A levéltárunkban lévő 49 kötetnyi jegyzőkönyvben 1790-ig megtalálhatók a bejegyzései. Biztosan az ő munkája az 1724-1781. éveket tartalmazó Elenchus nominális kötet (IV. 501/a fond 271. raktári szám), mert benne van a neve.

157 6 Azt nem tudjuk, hogy az általa rendezett jegyzőkönyvek és iratok segédkönyvei (elenchusok és indexek) a jegyzőkönyvi bejegyzések és akták részletes tartalmát, keltét, jelzetét (jegyzőkönyvi szám, folio, fasciculus és vezérszó vagy kezdőbetű) feltüntető lajstromok milyen sorrendben készültek, de azt tudjuk, hogy az 1786-tól kezdődő sürgetés hatására elég rövid idő alatt készen lettek. A Schemberger által rendezett jegyzőkönyvek, a kötésükön lévő jelzet szerint 23 kötetben vannak (Prot. I-XXIII.), mindenik római számmal jelölve (jelenlegi raktári számuk IV. A. l/a. I-XXIII.). Ugyanezen évkor aktái (az igazgatási, bírósági és büntetőperek) együttesen kezelve. Az 1335-1699. évek 1-187. fasciculusban (96-143. raktári szám), az 1700-1767 közöttiek 1-68. fasciculusban (144-360. raktári szám). Ezekhez több lajstromkönyv készült. A regeszták az Elenchus rerum judicalium I-X. kötetében az 1335-1767. évi iratokról (1228., 1228/a—1237. 1237/a. raktári szám) vannak. A tíz kötetet még három — lényegében indexnek tekinthető — lajstromkönyv egészíti ki. A helymutató (Elenchus locorum) két kötetben (1338., 1338/a—1339. 1339/a. raktári szám), a személynévmutató (Elenchus personalis, sive nobilium ¡567-1767) egy kötetben (1240-140/a. raktári szám) és egy családnév mutató (Cathalogus familiarum) két kötetben, az 1550-1767. évekről (1242-1243. raktári szám) található meg. A büntetőperek iratai sincsenek elkülönítve, de lajstromuk van (Elencus criminalium) egy kötet az 1554—1767. évek közti perekről (1278. raktári szám). Az igazgatási iratok lajstroma három kötet. Az első az 1550-1723. évekről, a második és harmadik 1724-1767. közötti ügyekről (1225-1227. raktári szám). Schemberger maga jegyezte be az „Elenchus vocalis sive nominális" címet viselő lajstrom első lapjára, hogy ide tartoznak az igazgatási (politica), gazdasági (oeconomica) és katonai (militaria) ügyek. Végül még az ő keze nyomát viseli a jelenlegi felállítás szerint a IV. A. 1/d. fondba sorolt, általa diaetalianak minősített nyolc kötetnyi irat, az I—III., V-VII., IX., XIII-XIV. számot viselő kötet, 1296-1299., 1300., 1302., 1304-1305. raktári szám. 7 Szatmár megyének levéltárunkban lévő iratait az 1944. évi bombázások elől menekítették Zajtára. A békekötés után előbb Mátészalkára, onnan a megyeegyesítés után Nyíregyházára hozták.