Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Levéltártörténet - Balogh István: Szabolcs vármegye levéltára (1550–1767)

közvetlenül a király bíráskodása alatt állanak. Ugyanilyen jogot kaphatott — bár a vonatkozó okleveleket nem ismerjük — Debreceni Dózsa is, mert I. Lajos Szabolcs megyéhez intézett pa­rancsára velük kapcsolatban közölte: „ birtokos nemes ítél a birtokán élő birtoktalan személyek felett, kivéve a rablást és a főbenjáró gonosz tettek. " ,5 Részletesen ismerjük a harmadik nagybirtoka nemzetség, a Gut-Keled nemzetségből első­nek kivált Báthori család alapítója számára 1332-ben kiadott oklevelet. Eszerint a család akkor élő négy tagja hatalmat nyert arra, hogy Bátor birtok határában akasztófát építhessen. A birto­kain elfogott gonosztevőket nemcsak halálra ítélhetik, hanem ki is végezhetik. Ok maguk és népeik ki vannak véve a királyi és megyei bíróságok joghatósága alól, fölöttük közvetlenül a királyi kúria illetékes bíráskodni. 16 A XV. századi szórványos adatok sejtetni engedik, hogy a Várday családnak is megvolt ez a joga. A megyei alispán és szolgabírók joghatósága tehát a XIV. századi megye alig harmadrészén lakó szabad és nem szabad jogállású személyekre ter­jedt ki. Ez időben a két mezőváros, Kalló és Bátor és a később felzárkózó Várda lakói számára a földesurak szabták a törvényt. Szórványos adatok vannak arra, hogy már a XV. században akadnak olyan literátus embe­rek, akik nem vették fel az egyházi rendet, és a comes, a subcomesek és szolgabírák által tar­tott generális kongregációk, a gyakoribb sedes judiciariák (sedria) határozatait írásba foglalják. A XIV. században azonban még inkább a comes íródeákja foglalkozik az írásbeli munkával. 17 A kongregációkon és sedriákon hozott határozatokat az érdekelt felek kapták joguk biztosítása érdekében elsősorban az ő érdekük volt azok megőrzése. A már idézett Kállay-levéltár meg­maradt iratanyaga ennek meggyőző bizonyítéka. 18 A XV. század folyamán a köznemesség politikai súlyának növekedése maga után vonta a megyék szerepének törvényes rendezését, a megyei igazságszolgáltatási és igazgatási szerve­zet, és működése szabályozását. A congregatio generális továbbra is a királyi hatalom megbí­zottai — és nem mindig a főispán — által összehívott testület. A gyűlés elején kell a bírságo­kat beszedni, a jobbágyok visszakeresésében, az egyházi tizedek behajtásában a comesnek és szolgabíráknak együttesen kell eljárni. Az 1454:15. és 1458:3.tc. a hatalmaskodási ügyekben hozott ítéletek végrehajtásával a megyei apparátust bízta meg. 19 A XV. század második felében már korábbi szokásnak mondják a vármegyei tisztek válasz­tását is. „ Úgy mint Zsigmond és más királyok idejében szokásban volt, szolgabíráknak csak va­gyonos nemeseket lehet választani, úgyszintén esküdteket is, a nemesek közönségéből a tehe­tősebb megyebeli lakosok közül. " 20 Mátyás uralkodása alatt a már megszilárdult megyei szervezet funkciója és hatásköre is körvonalazódik. A szolgabírák látják el az esküdtekkel együtt a perbehívást, tanúvallatást, megbüntetést, birtokba iktatást, határjárást, bírói végrehajtást. Az esküdtek hatásköre ennél korlátozottabb, csupán az ítélethozatalt megelőző jogi eljárásokra szorítkozik. A sedrián „az 15 Kállay, 1943. 19., 28. reg. A Kállay család egyik tagja, Lengyel János birtokán elfogott rablót 1340-ben a megyei törvényszék ítélte halálra. Uo. 385., 1053., 1057., 1353., 1028., 1041. reg. 16 Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár (a továbbiakban nem jelöljük, mivel minden levéltári for­rás innen származik), XV 2. Szabolcs megye levéltára középkori okleveleinek gyűjteménye. Dl. 40. 17 Ember, 1946. 536. 18 Megyei jegyzőt elsőként Abaúj megyében 1325-ben, magister Stephanus nótárius nosterX, a comes serviensét Szabolcs megyében 1368-ban említik. Lásd Főglein Antal: A vármegyei jegyző. LK, 1936. 150-152. Uő: A vármegyei nótáriusi tisztség kialakulása. Turul, 1937. 3-4. 87. 19 Corpus Juris Hungarici (a továbbiakban CJH), 1435. II. 7., 1454:15. te, 1458:3. tc. 20 CJH, 1486:8. tc. 1. §., 1486:9. tc. 1. §.

Next

/
Thumbnails
Contents