Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Előadások 1848–1949-ről - Czövek István: A magyar 1848–49 és Európa

az angolok, osztrákok és franciák arra ügyeltek, nehogy az előbbi ambíciók miatt felboruljon a hatalmi egyensúly "

6 A rendezésnek két garanciája volt: az egyik az 1815. szeptember 26-án az orosz, a porosz és az osztrák uralkodó által létrehozott Szent Szövetség, a másik az 1815. november 20-án Párizsban megkötött szerződés, amely a négy győztes hatalom Franciaországellenes társulása volt. A bécsi rendezés Európa új területi felosztását és politikai restaurációját hajtotta végre. Az így nehezen kivívott nemzetközi egyensúlyt az európai forradalmi mozgalmak többször megpróbálták felborítani. A párizsi forradalom és a lengyel események legjelentősebb külpolitikai következménye a három kelet-európai nagyhatalom szövetsége lett, amelyet rendre megelőztek Metternich osztrák és Nesselrode orosz kancellár tárgyalásai, levélváltásai. Kétségtelen tény, a tárgyalássorozat kezdeményezőjének Metternich kancellárt tekinthetjük. Ausztria számára igen fontos volt Poroszország segítsége. Ferenc császár azzal a kéréssel fordult a cárhoz, ígérje meg, hogy támogatni fogja utódját, Ferdinándot az osztrák birodalom trónján. Miklós szerette a teátrális gesztusokat, ezért fél térdre ereszkedett és úgy esküdött meg, hogy Ferenc császár kérését támogatni fogja.

7 A Habsburg és Romanov uralkodó hosszas diplomáciai előkészítés után 1833 szeptemberében találkozott a csehországi Münchengrätzben. Az itt létrejött megállapodásokhoz a porosz király Berlinben csak komoly ingadozás után csatlakozott. A berlini konvenció lényegében megerősítette az 1820-as troppaui protokollt. A münchengrätzi és berlini konvenciók „a szent és oszthatatlan szentháromság nevében" kimondták, hogy „Őfelségéik, az osztrák császár, a porosz király, és Összoroszország császára megtárgyalván azokat a veszélyeket, amelyek továbbra is fenyegetik Európának a közjog és a szerződések, nevezetesen az 1815. évi traktátumok által megállapított rendjét, egyhangúlag elhatározták, hogy megerősítik a konzervatív rendszert, amely politikájuk vitathatatlan alapját képezi. " Továbbá: „ az osztrák, a porosz és az oroszországi udvar elismeri, hogy minden független uralkodónak joga van belső zavargások esetén ugyanúgy mint külső veszély esetén, bármelyik más független uralkodót segítségül hívnia. "

8 Megállapodtak a megfelelő katonai erő fenntartásáról és a fegyveres segítségnyújtás anyagi feltételeiről, valamint a közös hadgyakorlatokban. Mindezt szigorú titoktartás közepette hajtották végre. Ma már tisztázott, Metternich annak érdekében, hogy Miklós cár a katonai segítségét biztosítsa az olasz, német, magyar területen, szabad kezet adott a szentpétervári kormánynak a Balkánon: „Az orosz hatalom kiterjesztése a Balkán-félszigetre volt a metternichi politika egyik legsúlyosabb következménye. "

9 Úgy gondoljuk tehát, hogy az 1849. évi cári intervenció nemzetközijogi alapját a münchengrätzi és a berlini egyezmények teremtették meg, amelyek kidolgozásában Metternich nem csekély szerepet játszott. A münchengrätzi és a berlini megállapodások a magyar történeti irodalomban változatos formában tükröződnek. Egyik oldalon a polgári történészek, Horváth Mihály, Angyal Dávid 6 Ormos-Majoros, 1998. 27. 7 Andics Erzsébet: A Habsburgok és Romanovok szövetsége. Bp., 1961. (a továbbiakban Andics, 1961.) 18. 8 Martens, Fjodor Fjodorovics: Receuil des Traités et Conventions conclus par la Russie avec les puissances étrangères, publié d'ordre du Ministère des Affaires Étrangères. Tome IV. Partie Traité avec l'Autriche 1815-1849. St. Pétersbourg, 1878. 457-462. 9 Friedjung, Hans: Der Krimkrieg und die österreichische Politik. Stuttgart-Berlin, 1911.4. Idézi Andics, 1961. 20.