Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Levéltártörténet - Balogh István: Szabolcs vármegye levéltára (1550–1767)

előre, az ügykezelés szempontjából hozott ügyintézési és iratkezelési szabályozások csupán a folyó ügyvitel zavartalansága érdekében rendezték az irattári kezelés módját. A levéltárat olyan segédhivatalnak tekintették, amely a folyó ügyvitel szempontjából feleslegessé és érdektelenné vált iratok tömegét őrzi, legfeljebb a XVIII. század végén és a XIX. század első évtizedeiben egymástól eltérő helyi és személyi szempontú és értékű rendezettségi állapotban maradva. Kevés a hely, ahol nem estek a történeti értékű iratok a selejtezés áldozatává. A két világháború között a történetkutatás érdeklődése a korábbi évtizedektől eltérően fokozódott a levéltári forrásanyag iránt. A levéltárosok ennek megfelelően igyekeztek a növekvő igényeknek megfelelni, és több levéltárról részletes ismertetéseket közöltek. Elhangzott olyan igény is, hogy a levéltárosnak a törvényhatósági munkában nemcsak segédhivatali igazgatási feladatai vannak, hanem a történetírás nemzeti munkamegosztásában is szerepe lehet.

3 Szakmai tanulmányok jelentek meg a középkori írásbeliség alakulásáról, a vármegyék igazságszolgáltatási és igazgatási funkciójáról, az írásos ügyintézés fokozatos bővüléséről, az ügyintézés során keletkezett iratféleségekről.

4 A két világháború közötti levéltártörténeti kutatások eredményét 1946-ban Ember Győző foglalta össze az újkori magyar közigazgatás kialakulását tárgyaló monográfiájában. Ez a mű a rendi korszak 1526-1686 között keletkezett központi (állami) és területi (megyei, városi és községi), ágazati, katonai, pénzügyi, igazgatási, igazságszolgáltatási szervezeteinek alakulását, hatáskörét s a működésük révén létrehozott iratfajtákat tárgyalja.

5 Megállapította, hogy a világi írásbeliség kialakulása, a vármegyei szervezet felépülése, igazgatási és igazságszolgáltatási funkciójának folyamatos bővülése elválaszthatatlan kapcsolatban áll a magyar nemesi társadalom differenciálódásával, ezen belül a köznemesség politikai súlyának növekedésével. A királyi várispánságok átalakulása területi szerveződésű nemesi vármegyékké a XIII. század második felében kezdődött, a XIV században lassan folytatódott és a XV. század folyamán jól körvonalazhatóan már készen állott. A XVI. század első évtizedeiben a nemesi vármegye szervezeti felépítése és működése írásos forrásokból jól nyomon követhető. A XV. században már országos törvények foglalkoznak a nemesi megyék működésének kérdéseivel.

6 Szerinte már a XV. század első felében megállapítható a nemesi vármegyének a rendiség fennállásáig működő szervezete, a congregatio generális, a későbbi közgyűlés csírájának léte. De arra, hogy a congregatio vezetője az alispán (vicecomes) és tagjai a szolgabírák, az esküdtek és az universitas nobilium, a nemesek közönsége, bővebben adatok csak a XVI. század első évtizedéből vannak. Igaz, hogy alispánokat, szolgabírákat említenek már egyes családi levéltárak a XIV. századból is, de ezekből nem lehet a nemesi vármegyeszervezet működésére következtetni. A szervezeti működés kétségtelen írásos bizonyítékai egyes megyék esetében a XV. század elején tűnnek fel.

7 3 Lukinich Imre: A magyar levéltárügy történetéhez. Levéltári Közlemények (továbbiakban LK), 1927. 302-305.; Szabó István: A levéltárak válsága. LK, 1936. 9-10. 4 Fekete Nagy Antal: A levéltárak kialakulása. LK, 1936. 151-152., 154., 161-163. Uő: A vármegyei nótáriusi tisztség kialakulása. Turul, 1937. 3-4 füzet. 87.; Uő: Gömör megye levéltára. LK, 1933. 208-222. 5 Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története. Bp., 1946. (a továbbiakban Ember, 1946) 6 Ember, 1946. 522. 7 Főglein Antal: A vármegyei jegyzőkönyv. LK, 1935. 141-143.; A legrégibb vármegyei jegyzőkönyv Zólyom vármegyéé az 1500. évvel, Szabolcs megye jegyzőkönyvének első bejegyzése 1550., Bereg megyéé 1569., Szatmáré 1571. évvel kezdődik. Szabolcs megye e tekintetben szinte egyedül áll, mert a jegyzőkönyvek sorozata 1848-ig, tehát a nemesi vármegye fennállásáig hiánytalanul megmaradt.