Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Helytörténet - Darabosné Maczkó Beáta: Kisvárda a két világháború közötti időszakban

Gazdasági és Kereskedelmi Hitelintézet cégvezetőjének és az egyik gépírónőnek volt kereskedelmi érettségije, a cég könyvelője és levelezője pedig kereskedelmi szaktanfolyamot végzett. Valószínű, hogy a közlekedésben és az egyéb szolgáltatásban is az érettségi volt a legmagasabb szintű végzettség. A vizsgált korszakban a legtöbb szellemi dolgozót a közszolgálati és szabadfoglalkozású pályákon találjuk, 1941-ben 343 főt. További 95 főt önállónak mond a statisztika a közszolgálati és szabad foglalkozásúak körében,"

9 őket biztosan tekinthetjük magasan kvalifikált értelmiségieknek, mivel ide tartoztak a saját irodával rendelkező ügyvédek, a magánorvosok, a gyógyszerészek stb. E réteg belső tagolódásának arányait csak sejthetjük, mert nem tudni pontosan a foglalkozási csoportokhoz tartozók számát. Az 1927-es címtár adatait egy 1939-ben készült szociográfiai kérdőívre adott válaszsorral összevetve tájékoztató jellegűeknek tekinthetjük. A tanügyben dolgozók magas aránya (40 %) feltűnő, ez valószínűleg pontos adat az iskolai alkalmazottak számáról. 1927-ben 28 elemi iskolai tanár tanított Kisvárdán, 1938-ban már 39, az óvónők száma pedig kettőről háromra nőtt 1927 és 1938 között. 1927-ben egy tanárt említettek az iparostanonc iskolában, míg 1935. áprilisában tizenhatot. S végül 1927-ben a gimnáziumban 14, a tanítóképzőben 9 tanárt foglalkoztattak. Az 1930/3 l-es tanévben 20 gimnáziumi tanárról tudunk. Az egészségügyben 1927-ben három kórházi, egy községi, egy járási orvos, egy körorvos és négy magánorvos dolgozott. 1938-ban két községi körorvos mellett 10 magánorvosról tudunk, a kórházi orvosok nincsenek megemlítve. Nem esik szó továbbá az ápolószemélyzetről, szakasszisztensekről, pedig ezeknek szakirányú végzettséggel kellett rendelkezniük. 1927-ben nyolc szülésznő volt Kisvárdán, 1938-ban pedig öt, de ez utóbbiak hangsúlyozottan okleveles szülésznőként szerepeltek a forrásban. Az igazságszolgáltatásban 1927-ben 15 ügyvéd dolgozott, 1938-ban 26. Dr. Székely Miklós visszaemlékezése szerint 1936-ban 32 ügyvéd volt bejegyezve. Az igazságszolgáltatás és a közigazgatás terén is többen dolgozhattak, együttes számuk valószínűleg meghaladta a tanerőkét. Az értelmiségen belül is nagy vagyoni különbségek mutatkoztak. A megismert jövedelmek és vagyonok alapján érzékelhetjük a belső rétegződést. A közalkalmazottak között Kisvárdán is a bírók és az igazságügyi ügyészek keresete lehetett a legmagasabb, a középiskolai tanárok, mérnökök, orvosok fizetése pedig jóval ez alatt mozoghatott. A községi helyettes főjegyző a '40-es évek elején havonta 800 pengőt keresett, ingatlannal nem rendelkezett, vagyona kb. 30 000 pengő értékű betét- és értékpapír-állományban testesült meg.

120 Az állami alkalmazásban lévő középiskolai tanárok, orvosok, mérnökök többsége, ha nem is középpolgári, de ezt megközelítő szinten élt a helyi viszonyok között. A legtöbb adót fizetők között a megismert években csak a kórházi főorvos szerepelt 1928-ban és 1939-ben a közalkalmazottak közül. Kétszeres adóbeszámítás nélkül 1928-ban az adójegyzéken az akkori kórházi főorvos, dr. Mosánszky Jenő a 27., akinek bevallott adója alapján az éves keresete 2600 pengő, éves házbérjövedelme pedig 3207 pengő volt. 1939-ben már dr. Szabó Károly a főorvos, ő kétszeres számítás nélkül a 32. a legtöbb adót fizetők között, bevallott évi fizetése 3000 pengő, éves házbérjövedelme 739,2 pengő. Mosánszky doktor nem fizetett földadót, Szabó doktor is csak kb. 6,96 pengő éves hozamú földingatlannal rendelkezett.

12

' Dr. Kovács Mihály községi orvosként szerepel már az 1927-es címtárban, 1943-ban vagyonát képezi Fényeslitkén egy 7 hold 800 119 A TSK, 1975. alapján 120 MOL, Z 19. 24. db 121 SZSZBML, IV B. 411. 749. d. 1929.