Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Helytörténet - Darabosné Maczkó Beáta: Kisvárda a két világháború közötti időszakban

1935-ben még 35 pengő kereseti adót fizetett, ami 700 pengő bevallott éves jövedelemre utal, a '40-es évek elején pedig havonta 40 pengőt keresett állítása szerint.

86 A kereskedőknek feltehetőleg elég nagy része a kispolgári életszínvonal alatt élt. Ennél jobb módban élhetett Nagy Jenő hat fős családjával. Vegyeskereskedésében elvitelre italt is mért; ez több szatócsboltnál bevett szokás volt. Háza több helyiségből állt, amelyek funkcionálisan elkülönültek: így volt két gyerekszoba, hálószoba a házaspár részére, ebédlő, konyha, téli konyha, előszoba. Ezenkívül a ház hátsó részében lévő másfél szobát albérletbe adta ki. Az üzletet idősebbik fia segítségével vezette. Egy hold nagyságú kertjüket napszámban müveitették, és a nagy házimunkák elvégzéséhez is alkalmaztak idegen segítséget. Öröklés révén volt egy kis szőlőjük is.

87 Vegyeskereskedő volt Lefkovics Miklós is, akinek 35 000 pengő értékű háza és 45 000 pengő értékű árukészlete volt mindössze 10 000 pengő teherrel.

88 A főbb utcákon csak a nagyobb árukészlettel rendelkező vegyeskereskedések voltak, a kis szatócsboltok a község mellékutcáin helyezkedtek el. Ez utóbbiak alkalmazott nélkül vagy családtagok segítségével működtek (mint például a Nagy Jenő boltja), és jellegükből adódóan a legkülönfélébb árucikkeket kínálták a vevőknek. A két főutcán sorakoztak a nagyobb, tisztább profilú üzletek. Szakosodásuk azt jelentette, hogy valaki ruhaneműt, vasárut, fűszer- vagy éppen papírárut árult. Kifejezetten szakbolt Kisvárdán talán a cipő- vagy kalapkereskedés lehetett. Például az Elek Divatház vagy a Kálmán Testvérek cég a legkülönfélébb ruházati cikkeket kínálta a vásárlóknak, éppúgy mint Darman Jakab vaskereskedése, ahol szeget, szerszámokat, varrógépet, kerékpárt stb. egyaránt lehetett kapni. Visszaemlékezések szerint a nagyobb boltok sem alkalmaztak két-három segédnél vagy kereskedőtanoncnál többet. Az MNB hitelinformációs jelentéseiben 50 000 pengő a legnagyobb értékű árukészlet, és ezzel csak két kereskedő rendelkezett: Lefkovics Miksa fűszer- és Friedman Dávid bőrkereskedő.

89 Mindketten szerepelnek a legtöbb adót fizetők között: 1928-ban Lefkovics Miksa 23., Friedman Dávid 27., 1939-ben pedig az előbbi negyedik, az utóbbi ötödik a jegyzéken. 1939-ben valójában az ő bevallott éves jövedelmük a legtöbb Kisvárdán, kb. 22-27000 pengő, mivel előttük értelmiségiek vannak a jegyzéken, akik kétszeres adószámítás alá estek. Ugyanakkor az utánuk következő kereskedők már csak a 14. és 22. helyen állnak, éves jövedelmük pedig kb. tizede a fent említettekének. Az 1939-40-ben készült MNB jelentéseken szereplő kereskedők közül csak egy páran rendelkeznek 10-20000 pengős árukészlettel, a többség áruraktára, felszerelése csak 5-6000 pengő értékű.

90 Közülük senki sem szerepel a legtöbb adót fizetők között 1939ben, amikor a jegyzék utolsó tagja negyvenedikként 115 pengő adót fizetett. Ez a tény a gazdasági válság hosszan elnyúló hatását jelzi, mivel ezek közül a kereskedők közül 1927-28-ban még sokan bekerültek a legtöbb adót fizetők közé. A nagy vagyoni különbséget jól érzékelteti, hogy a Friedman Dávidhoz hasonlóan bőrkereskedő Scher Józsefnek mindössze ezer pengős az árukészlete és egy 8000 pengőt érő házban lakott.

91 A kisvárdai kereskedők vagyonukat házingatlanba igyekeztek befektetni, ezt igazolják az MNB jelentései és az adójegyzékek is. A tehetősebbek bérházzal rendelkeztek, vagy nagy városokban vásároltak lakást, nemritkán Budapesten. Földjük kerten vagy kisebb szőlőbirtokon kívül nem volt. Az ipar és a kereskedelem összefonódása nagyon erős Kisvárdán, a módosabb 86 SZSZBML, XII. 10. 87 Maczkó Gyuláné (papi lakos) közlése 88 MOL, Z 19. 27. db 89 Uo. 90 Uo.