Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Helytörténet - Kujbusné Mecsei Éva: Miből váltakozott meg földesuraitól Nyíregyháza? (A város és városiak vagyonképessége a XIX. század elején)

haszonra lehetett számítani a kocsmák számára vásárolt italokba fektetett pénzből, valamint a kölcsönök kamataiból is. A város pénztárába majd az összbevétel felét kitevő összeggel tartoztak a várostól hitelezők, ill. az óváltságot még ki nem fizető lakosok. A biztos készpénzbevétel mellett a nyíregyházi communitas több mint százezer váltóforintnyi ingatlant is magáénak tudhatott. Igaz, 38 000 forintnyi adóssága és kiadása is jelentős volt: pl. a tisztségviselők salláriumaira 4796 váltóforint 15 krajcár, interesekre 6166, vegyes kiadásokra 14409 forint 41 krajcár. Bár a váltság kifizetésében a város gazdálkodásából származó összeg most sem volt jelentős, a városi vagyon és a források a kölcsönök felvételéhez megfelelő fedezetnek bizonyultak. 1824-ben hitelképességének bizonyítására íratta össze a város a vagyonát, „minthogy a kötött summának megszerzésére nézve szükséges az illető helyeken városunk jövedelmeit és találtató vagyonait fundusul előmutatni. "

r (Az összeírást lásd az 2. sz. mellékletben!) A hazai nehézkes — magán- és jogi személyeken alapuló — hitelviszonyok ellenére a város mindig átlagos vagy elfogadható feltételekkel kapott elegendő pénzt: 1824-ben pl. 461 250 rénes forint hitelt vett fel. (A hitelezők neveit lásd a 3. sz. mellékletben!) A XVIII. század végétől az elöljáróság folyamatosan hitelezett kisebb-nagyobb összegeket.

28 A pontos törlesztés felügyelete a váltságkassza perceptorának feladata volt. A tőke és a kamat visszafizetése mellett a hitel egyéb kisebb kiadásokkal is járt (pl. a kölcsönfelvételeket kereső, a pénzért menő, a capitálist és interest vivő küldöttek útiköltségei, a magukkal vitt „kedveskedő ajándékok'').

29 A hitelezett pénzeket természetesen nemcsak adósságainak törlesztésére használta fel a város, hanem jövedelmét gyarapító ingatlanok vásárlására és működtetésre, valamint a kiváltságainak bővítéshez szükséges jóakarók megnyerésére is. A reformországgyüléseken az örökváltságról vitázok által emlegetett, a régióban egyetlenként megváltakozó parasztcommunitas nagy terhet vállalt a két megváltakozással, de megtehette, hiszen az újratelepítés és az azt követő évek földesúri szerződései olyan gazdasági feltételeket teremtettek, amilyenek a megyében egy településen sem voltak. Az, hogy a nyíregyháziak gyarapodó jólétüket lehetőségeik kiszélesítésére használták fel, dicséri a város határain túllátó elöljáróságot is. Az összeírást az 1824. június 26-i megyei közgyűlés hitelesítette. A váltságkassza perceptorának feladata volt a pontos törlesztés felügyelete. SZSZBML, V. A. 101/j. 47/47. 1825:24.