Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Helytörténet - Margócsy József: Porzsolt István (1910–1986) Pályaképvázlat

MARGÓCSY JÓZSEF Porzsolt István (1910-1986) Pályaképvázlat Most januárban volt születésének 90. évfordulója, és ez már a 14. év, amióta nem él közöttünk. Pedagógusi életpályáján 41 évig szolgált, ebből 35 esztendőt vezető állásokban. Máig nem tudok olyan részletesebb dolgozatról, méltatásról, amelyik eredményes és áldásos életéről, annak valamelyik szakaszában kifejtett tevékenységéről bármilyen áttekintést nyújtott volna. Hadd legyen hát ez a kísérlet afféle figyelmeztetés, figyelemfelhívás arra, hogy itt, köztünk élt és működött a hazai pedagógusképzésnek egyik országosan is jelentős alakja, a közszeretemek és megbecsülésnek örvendő, kiválóan képzett közép-, majd főiskolai tanár, ismeretterjesztő előadó, aki élete utolsó napjáig folyamatosan továbbképezte magát akkor is, amikor már az oktatásban, a társadalmi szervekben vagy a közéletben sem volt „ közönsége " újabb elméleti gazdagodásának, megfigyeléseinek továbbadására, terjesztésére. * * * 1. Családjában apai és anyai ágon is több generációban református lelkészeket találunk. A protestáns hagyományok szerint az ilyen családokat illették „ároni" melléknévvel, a bibliai, történeti példaadás nyomán.

1 — Porzsolt István, akiről a továbbiakban a legtöbb szó esik majd, a kisvárdai járási székhely közvetlen közelében fekvő Anarcs községben született. Lelkész édesapja előzőleg Nagykálióban káplán: ott házasodott 1908 augusztusában a nagykállói parókus, Görömbey Péternek Borbála nevü leányával, s ezután választották meg anarcsi lelkésznek.

2 1 1939-ben kötött házassága folytán hajdúhadházi lelkész apósa is gazdagítja a sort. — Húgának, Anikónak házastársa is református lelkész lett. — Itt jegyzendő meg, hogy a XIX. században az idősebb Porzsoltok neve mellett hivatalos iratokban feltűnik a „nemes" }c\zö és a barátosi predikátum. Később már nem használják. — Az 1978-ban kiadott Pedagógiai Lexikon, majd a Magyar Életrajzi Lexikonnak a már halála után megjelent IV. kötete különösen tartalmas cikkben mutatja be Porzsolt Istvánt (apró évszámtévesztésekkel). 2 Két és fél évig laktak az anarcsi parókián. Velük szemben terült el a Czóbel családnak akkoriban igen nagy gonddal ápolt parkja. A ház úrnője, Vay grófnő, maga is református, az egyházközség és a lelkész szíves támogatója. Talán nem erőltetett az ifj. Porzsolt egyik gyakran hallott gyerekkori emlékének ide idézése. Fel-felemlítette, hogy ehhez a parkhoz mély benyomások fűzik. A grófnő ugyanis biztosította a fiatal édesapát, hogy bármikor csak jöjjön ide, sétálgathat zavartalanul, akár prédikációra készülendő, vagy csak pihentető sétára, nyugodt gondolatforgatásra. A totyogó kisfiú olykor el-elkísérhette édesapját a szótlan sétálgatásra. — A felnőtt Porzsolt innen eredeztette csillapíthatatlan, de soha ki nem elégített vágyát: neki sohasem adatott meg ilyen rousseau-i környezet töprengéseihez, elmélkedéseihez. Vágyainak torz megvalósulásaként jutott ez osztályrészéül: asztmás, rosszalvó felriadásai. Ilyenkor nyúl az éjjeli lámpa mellé kikészített töltőtollhoz, a kis alakú jegyzettömbhöz; ilyenkor csakugyan sereglenek is a gondolatok — egy-egy előző napi találkozáshoz, élményhez, folytatásként valamilyen elvi vitához; esetleg a következő előadás lényegének frappánsabb összefoglalásához. Olykor sikerül lezárni, befejezni a gondolatsort, máskor félbeszakad a töprengés. Az utolsó sor alatt a legtöbbször ott a dátum az óra és a perc feltüntetésével, majd előkerül egy tabletta is, mellette áll a pohár víz, hogy újra pihenhessen a felzaklatott gondolat és a lélek.