Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténeti tanulmányok - Megyetörténet - Konczné Nagy Zsuzsanna: Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdasága 1948–1953 között

megtudja, esetleg kell-e a magtár a községnek, vagy lebonthatják. A községházán való várakozás közben három emberrel beszédbe elegyedett, akik közül kettőt ismert, egyet viszont nem. Beszélgetés közben szó esett az 1945-ös földosztásról is. Ezzel kapcsolatban Jármy megjegyezte, hogy milyen sokan köszönhetik egzisztenciájukat az ő családjának, hiszen a kiosztott földek egy része az övék volt. Az ismeretlen harmadik személy erre indulatosan a következőképpen reagált: „A Jármy család csak ne szóljon egy szót sem, a földet nem a két kezük munkájával szerezték. Tudja ő, az ilyenek még mindig Horthyt várják vissza!"

13 Ezek után szó szót követett és Jármy olyan dühös lett, hogy dolgavégezetlenül hazament. Nagy megdöbbenésére 1949. március 24-én letartóztatták és izgatás vádjával bíróság elé állították. A népbíróság szerint 1949 februárjában vagy március legelején, pontosan meg nem állapítható napon a nagydobosi községházán a következő mondatok hangzottak el a vádlott szájából: „Mi, kékvérűek nem a pártiskolán szereztük vagyonunkat... Nem lesz ez mindig így. Majd lesz még nekünk is szavunk. Most a mi földjeinket veszik el, és ezzel romlásba viszik a magyar népet, az ősi osztályt... A Jármyak még mindig Horthyt várják vissza. "

24 A bíróság több dolgot is tett, hogy a vád minél meggyőzőbb legyen. Először is elhomályosította az esemény időpontját, hogy ne akadjon olyan tanú, aki pontosan emlékezne rá. Másodszor az elhangzott kijelentések forrását összecserélte (Jármy szájába adta azt, amit a párttitkár mondott), hogy ezzel tovább ködösítse a valódi történéseket. Sőt négy tanúról esett szó, holott az esetnél összesen voltak négyen jelen, a vádlott és három beszélgetőtársa. A negyedik „tanúról" kiderült, hogy ő csak a testvérétől hallott az esetről, akit viszont a bíróság nem idézett meg. Annak ellenére, hogy a vádlott és a tanúk is tagadták a vádakat, amit a párttitkár vissza is vont, az ügy megfelelő ürügyül szolgált a vádlott későbbi letartóztatásához. Ugyanis a történtek valahogyan „feltupírozva" eljutottak a rendőrségre vagy az ügyészségre. Azt tudták Jármyról, hogy valamikor „horthysta tiszt" volt, az apja pedig hajdanában 800 hold földdel rendelkezett. A per idején már középparasztnak sem tekinthető, viszont földjét felesben művelteti, s ezért „osztályidegen", aki ellen keményen fel kellett lépni. Ez meg is történt, mert másfél év börtönre, a közügyektől való tízévi eltiltásra és vagyona ötödrészének elkobzására ítélték. Sajnos, akadt még az említett esethez hasonló szép számmal. Juhász Sándor Komoron még biztosan sokáig gondolt nehéz szívvel az 1950. augusztus 12-én megkezdett cséplésre, amikor vitába keveredett a fiatal helyi párttitkárral. A vita hevében bizonyára mondott néhány durvaságot a párttitkárnak, aki mérgében kicsit kiszínezte feljelentését. Később lehiggadva, amikor látta, hogy milyen súlyos ügy kerekedhet belőle, vallomásában igyekezett a valóban megtörtént dolgokra hivatkozni. Ekkorra azonban már túl késő lett, az ügy sokkal nagyobb horderejűvé 23 SZSZBML, XXIII. 14. Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács VB Pénzügyi Osztály VB iratai, 1950-1969.